Az 1800-as évek második felében, Szegedtől Baja felé haladva, közel negyven kilométeren keresztül tanyák, legelők és nádasok váltogatták egymást. Az úgynevezett semlyékeket apró vízerek kötötték össze, vezették a vizet dél felé a Vajdaságba. A sok homok miatt földművelésre kevésbé, de legeltetésre kiválóan alkalmas volt, különösen esősebb nyarakon.
20 kilométerre a várostól magasabb domb emelkedett az országút mellett. Kenyérváró dombnak hívták. Nevét onnan kapta, hogy a juhászok délidőben ezen a dombon pihentek meg. Innen már messziről lehetett látni, ha a feleség, vagy a gyerek hozta az ebédet.
A szájhagyomány szerint az egyik juhász várakozás közben a domb tetejébe szúrta pásztorbotját és azt jövendölte a többieknek: “Möglássátok ide éccő még templomot építenek!“
És lássatok csodát, a jóslat 1892. május 16-án valósággá vált!
Ekkor avatták fel ugyanis a dombon épült kis kápolnát. Felépítését az indokolta, hogy 1891-ben Szeged város, mint kegyúr, nagy kiterjedésű birtokait felosztotta a könnyebb kormányzás érdekében kapitányságokra, és elrendelte, hogy ezekben a központokban kápolna is épüljön a vallásos nép összetartására. A település életében pedig különösen fontosnak bizonyult ez a kezdeményezés, hiszen Mórahalom lakosságának körében a kezdeti időktől fogva él a katolikus hit. Szent István óta ez volt az első egyházi épület Szeged-Alsóközponton.
Eleinte a szerzetesek csak vasárnap és ünnepnapokon jöttek ki misézni, de ez kevésnek bizonyult, ezért a püspök úr Hoschek Vince ferences szerzetest bízta meg a lelkészi szolgálattal és megfelelő lakást is biztosított itt számára. Állomáshelyét 1894. augusztus 10-én foglalta el. Ekkor kezdődött el itt az anyakönyvezés, majd két évvel később temetőt is létesítettek, hogy ne kelljen mindenért Szegedre (vagy Horgosra esetleg Szabadkára) menni.
Amikor Magyarország ezredéves jubileumát ünnepelték, sok nagy gondolat született meg a fejekben. Ezek közé tartozik az is, hogy Alsóközpontra templomot építenek. templomot építenek.Az alapkövet 1903 májusában Jászai Géza tette le. A templom gyorsan épült, júniusban már a torony-keresztet tették fel és október 15-én Németh József segédpüspök úr, rengeteg hívő részvételével fel is szentelte.
|
|
|
Az I. világháború lelkiekben és anyagiakban is nagy kárt okozott ennek a vidéknek és konkrétan az egyházközségnek is, amivel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy 1918. január 12-én mind a négy harangunkat elvitték háborús célra. A világháborút követő zavarós időszak pedig tovább nehezítette a körülményeket: Az egyházközösség a szegedi központtól el lett zárva, míg a déli területeken Horgos és Szabadka területén a szerb erők törtek előre. Ezekből fakadóan a település egyházközösségének súlyos ellátásbeli gondokkal kellett szembenéznie. A közösség életében pedig, ahogy szélesebb vonatkozásban hazánk történetében is, további változásokat a trianoni békediktátumok fognak eredményezni. 1921. május 21-én szentelték fel az új harangokat, helyezték el a toronyban, és ekkor áldották meg az újonnan épített, ma is működő plébánia épületet. Becslések szerint több mint 40 ezer hívő vett részt az ünnepségen, amelynek jelentőségét hűen érzékelteti, hogy még Glattfelder Gyula megyés főpásztor is megjelent. Glattfelder személye a templom fejlesztésében is jelentős, hiszen az ő támogatása által valósulhatott meg, hogy 1927-ben új cementlapokra helyeződött a templom. Barmos György nagyon sokat tett ennek a vidéknek a fejlődéséért, és neve neked is ismerős lehet. Ha így van, igazad van: nevét a Barmos iskola és a Barmos György tér őrzi – nem véletlenül. Ő is szorgalmazta az iskolák építését, és segítette a tanyai gyerekek beiskolázását. |
Barmos György utóda Dr. Balogh István, közismert nevén “Balogh páter” volt. Ő szintén sokat tett az itteniek sorsának könnyítése érdekében, továbbá a vallásos és kulturális élet fejlesztésében, színesítésében is meghatározó szerepet töltött be. Az első nyilvános telefon például a plébánián volt, és az alakuló község központját is parkosította. Neki köszönhető három újság megjelenése is: mint hírlapíró a “Szegedi Katolikus Tudósító“, a “Tanyai Újság” és a “Délmagyarország” szerkesztője volt. |
1934. június 13-án felszentelték az új Szent Antal Oltárt.
1948-ban átépítették a szentélyt, és Bart Ferenc új főoltárképet festett Szent László királyról. 1957-től 28 évig Winkler József volt a plébánosunk. Az ő idejében szembemiséző oltártkészítettek öntöttvasból, körbecsatornázták a templomot, felújították a tornyot, majd a tetőcsere után külsőleg is rendbe hozták az épületet. Utolsó kívánsága szerint a mórahalmi temetőben temették el. |
Orosz Lőrinc atya idejében gépesítették a harangozást, és cserélték ki a nehézkes vas oltárt, könnyebben kezelhető szép faoltárra és ambóra.
Őt követte Fudala István 12 éves plébánossága, amelynek ideje alatt a település temetőjének átépítése és ravatalozójának kiépítése zajlott, Fudalat pedig Perlaki Flórián plébános atya váltotta 1996-ban. Munkába állását követően már 1997-ben el tudta érni azt, hogy a hívek adományaiból a templom világítást kaphasson. A helyiek körében csak Flóri atyaként ismert és tisztelt plébánosról az alábbi pár gondolat olvasható a város honlapján: „Megértve az idők kihívását, megpróbált minél több kis közösséget kialakítani, és az idősebbeket, meg a fiatalabbakat is bevonni. A rohanó világ és a rendszerváltás kezdeti nehézségei nagyon nehézzé tették kezdeményezéseit.”
2002-2007 között Soós Dénes látta el a plébánosi feladatokat. 2002-ben építették meg a plébánia kerítését, mivel a templomtér a főtérhez csatlakozott, ráadásul 2005 karácsonyára már a gázfűtést is bevezették. Ma a templom hívogatóan áll a város parkos-gyönyörű központjában. Hogy ez így van, abban nem kis érdeme van a város jelenlegi vezetésének is, hiszen ahol csak lehet, a templomot is bevonja a fejlesztésekbe. Így kapott a templom külső festést, új toronysisakot, a toronyóra zománcozott számlapját és a mutatókat pedig digitális óra irányítja, mindezek mellett a harangok is új vezérlést kaptak.
2007 óta a település plébánosa Joó Balázs. Az utóbbi években több harangot is kicseréltek, így a Szent Antal harangot és a lélekharangot is újraöntötték. Joó nevéhez kötődik, hogy a templom régi oltárképét is visszaállíttatta, amelyen a sziklából vizet fakasztó Szent László király képe látható. A templom eddigi legjelentősebb felújítására 2013-ban került sor, amelynek során az épület teljes belső terét újra festették, ráadásul a termálfűtés rendszerét is kiépítették, így a templom meleg vízzel történő fűtése biztosítottá vált.
2014. szeptember végén a 25 éves város rendezvénysorozat keretei között ünnepi szentmisét vezetett Gyulay Endre nyugdíjas püspök, aki a templom új főoltárát és annak képét is felszentelte