Családi album

Családtörténet

Minden településen vannak jellegzetes családnevek, s olyan családok, akik régóta lakják már a vidéket. Őket nevezik olykor tősgyökeres családoknak is. Mórahalmon a családnevek közül az Ábrahám, a Dobó, a Wolford, a Börcsök, a Pálfi – de sorolhatnánk még őket – amelyek gyakorta előfordulnak.

Egyéb nevek vonatkozásában érdemes rátekinteni Szécsi Gyuri bácsi helyismereti könyvére aki például említi, hogy Bite János és Börcsök István 1728-1733-ban itt kértek építkezési engedélyt. .A 19. század közepén pedig Oltványi Ferenc és 262 társa kapott 30 évre haszonbérbe földeket. Amikor Szeged felállította a kapitányságokata település területén ismert kapitányok voltak: Huszár Kovács Ferenc, Dobó Imre, László Lajos, Varga Antal, László Mihály, László Kálmán, Masa Imre. Az esküdtek között sorolja Battancs Antal, Engi Imre, Bodor Antal, Onozó Mihály, Dohány István, Söregi István, Szécsy György, Szécsy Mihály nevét. Annak idején szélmalmokban sem lehetett szűkölködni, és ebből is volt a Dobó András-féle, az Oltványi-féle, a Babarczi-féle, és a Wolford-féle szélmalom.

Ugyanakkor – mint ahogy a bevezetőben is olvashatód – van egy-két olyan család is, amelyekről részletesebben írnak a mórahalmi kiadványok. Közülük álljon itt néhány:

1. Az iskolaalapító Wolford-család

Id.Wolford József és Lázár Veronika 1911-ben kötöttek házasságot. 10 gyermekük született, 7 lány és 3 fiú. 1950-től 1964-ig politikai okokból a család férfi tagjainak el kellett hagyniuk az otthonukat, a fiúk 1964-ben jöhettek haza Mórahalomra, az édesapa viszont nem jöhetett vissza; ő Orosházán telepedett le, 1956-ban hunyt el, fiai hatósági engedéllyel hozatták haza és temették el Mórahalmon. Továbbiakban gazdálkodásból éltek.

Fontos információ, hogy Wolford József dédnagyapja, Wolford Miklós – gúnynevén Sátán Wolford – és felesége, Dobó Anna alapította a királyhalmi iskola elődjét az úgynevezett „fehér házban” (a név onnan ered, hogy az épület fehérre volt meszelve).

2. Gerle (Kerl) család

A következő írásban olvasható tartalmak elsősorban Magyar Istvánné közlésére támaszkodnak, amelyek a Mórahalmi Krónika 2000 című munkájában lelhetőek fel a 73 és 84. oldalak között.

A család egyik felmenője a XIX. század első évtizedeiben Szegeden alkotó – egyébként bajor származású – Kerle Gáspár volt, akit híres magyar festőként és grafikusként tartunk számon. Egyik legnevesebb alkotása az a Szent Antal-kép, amelyet az alsóvárosi ferences templom múzeumának falai között őriznek. A festőművészt követően pedig arról a Gerle Antalról (1825-1891) vannak részletesebb információnk, aki 1861-ben a családi nevét Kerle-ről Gerle-re változtatta. Szülei Szegeden telepedtek le, minden bizonnyal Antal már itt született, s később az iskoláit is itt végezte, hogy aztán a város szolgálatába állhasson. Lehetőségeinek tükrében igyekezett segíteni a város fejlesztését: Így például szorgalmazta az árvaház felújítását (aminek későbbi igazgatója lett), és a Szegedi Gazdasági Egyesület alapítását is (ahol pedig pénztárosi munkakört töltött be).

Magyar Istvánné könyve viszonylag kevés információt közöl Gerle Lajos István Pálról (1863-1910), ugyanakkor az 1879-es nagy szegedi árvizet követő újjáépítésekben személye igencsak jelentős, ezért érdemes megemlékeznünk róla is. Az ő nevéhez kapcsolódik a Szeged-belvárosi Kaszinóúj épületének a megtervezése (1891), amelyet kezdetektől fogva közösségi és kulturális célok szolgálatára álmodtak meg. Pár évvel később (1895) Szeged városa azzal bízta meg Gerle Lajost, hogy Dugonics András szobrának az áthelyezését szervezze meg.

A család egy-egy nevesebb tagjainak a bemutatását Gerle Imrével folytatjuk, akiről viszont már jelentősebb mennyiségű információ áll a rendelkezésünkre. Imre 1885-ben zárta a középiskolai tanulmányait a szegedi kegyesrendi gimnáziumban. Ezt követően a jogi tanulmányait befejezve, 1891-94 között már joggyakornok volt a szegedi királyi törvényszéken. Rövidesen ügyvédi irodát nyitott, amely még az első világháború végén is működött. Alapítója volt a Homoki Szőlősgazdák Országos Egyesületének, illetve a Szegedi Gazdasági Egyesület elnöki tisztségét is viselte. Az utóbbi egyesület Gerle Imre alatt igen sokrétűen működött, hiszen például lóversenypályát hoztak létre, továbbá számos kiállítást és különféle előadásokat rendeztek. Külön érdemes arról is megemlékezni, hogy még Svájcból is lettek behozva tenyészállatok, akik mellé szakértő gondozókat állítottak. Ha röviden akarjuk érzékeltetni azt, hogy milyen népszerű is volt ez a Gazdasági Egyesült, akkor érdemes arra utalnunk, hogy az első világháború kitörésének évében 1600 fős taglétszámmal rendelkezett.

A XX. század elején vette át a Szeged-Alsótanyai Mezőgazdasági Egyesület igazgatását, majd rögtön egy díszes székházat építtetett Alsóközponton. Gerle Imre a politikai életbe is belekóstolt, s igen sikeresnek bizonyult, erről tanúskodik, hogy 1921-ben a magyar kir. gazdasági főtanácsosi címet nyerhette el, s pár év múlva már országgyűlési pótképviselőként dolgozott a szegedi demokrata pártban. Magánéletét a gazdaság határozta meg, édesapjától kb. 70 holdnyi birtokot örökölt, s úri birtokoshoz hűen, díszes, egyemeletes villát is kialakított a területén. A gazdasági munkálatok ellátásában nagy segítségére volt a felesége. Zárásként még annyit el kell mondani, hogy a Gerle család nevéhez kapcsolódik az alsóközponti gőzmalom és mozi létrehozása is, Imre cikkei s írásai pedig a Szegedi Híradóban, a Szegedi Naplóban és az Alsótanyai Néplapban jelentek meg.

3. Pálfi család

Idősebb Pálfi Ferenc fölbirtokos volt. Húsz évvel a kiegyezést követően, tehát 1887-ben született Szeged városában. A család történetéről általános bevezetést közöl egy 1936-os Csongrád megyét bemutató kötet, ahol a következőket olvashatjuk: Pálfi Ferenc édesapja Pálfi István, édesanyja Papp Rozália. Iskolás éveit a szülővárosában töltötte. A gazdálkodás csínját-bínját az apjától tanulta el, majd az 1920-as évek elején önálló gazdálkodásba kezdett, illetve a korban modernnek számító haszonállat tenyésztést is folytatott. A mezőgazdaság mellett sok minden mással is foglalkozott, így például volt városatya, postás, iskolai gondok, de még a római katolikus egyház képviselő-testületében is megfordult. Az 1950-es évek eleje egy neves magyar tudóssal ismertette meg a Pálfi családot: Történt ugyanis, hogy egy lakodalomban az idősebb és ifjabb Pálfi találkozott az akkor már Szegeden tanító Börcsök Vincével, akivel szóba elegyedtek. Börcsök úrnak hamar feltűnt Pálfiék műveltsége, ezért felvetette, hogy egy leendő alkalommal Bálint Sándor néprajztudós professzor társaságában felkeresné a Pálfi tanyát. Bálint Sándor többször is ellátogatott Pálfiékhoz, sokat beszélgettek, a tudós leginkább a vallásos életről, vidéki nótákról érdeklődött, illetve az idősebb Pálfi által készített különféle feljegyzéseket is örömmel olvasta és használta fel a kutatásaihoz. Bálint Sándor és a Pálfi család között nagyon jó kapcsolat alakult ki, amelyre így emlékezett vissza Pálfi Ferenc: „Ünnep volt a nap, amikor kijött hozzánk.”

4. Börcsök család

A Börcsök család ősei Horgos környékén éltek, s az 1800-as évek végén költöztek erre a vidékre.Idősebb Börcsök Antal nevéhez fűződik Mórahalmon az első óvoda alapítása. A családfő két házat is építetett az 1930-as évek elején: az egyikben lakott, a másikat bérbe adta, majd 1936-ban az óvoda részére bocsátotta. Az óvoda 1950-ig a Honvéd utcában működött. Ezekben az években, tehát a Rákosi-korszakban a politikai meghurcoltatás őket is elérte, a szülőket a tiszaszentimrei táborba szállították. Börcsök Antal így emlékezett vissza a családja elleni erőszakra: „1950 júniusában telepítettek ki mórahalmi lakásunkból feleségemmel együtt. Éjszakának idején szinte ránk rontottak, s úgy hurcoltak el egy szál ruhában, minden nélkül. Embertelen módon és embertelen körülmények közé kényszerítettek ott, a kitelepítettek táborhelyén való tartózkodásra. Ez a helyzetünk a teljes kifosztásunkkal mondható egyenlőnek.”

A család 1956-ban kezdhetett új életet Mórahalmon, ahol szerény körülmények között gazdálkodással foglalkoztak.