Természetvédelmi területek
|
Mórahalom és a környező területek – értve ezalatt az ország déli szegletét, név szerint Kelebia, Öttömös és Ásotthalom településeinek – talajára leginkább a homokos, lösszel borított felszín volt a legjellemzőbb. Ezt a vidéket egykoron számos üde rét díszitette, amelyek mára már alig érhetőek tetten, itt-ott maradványfoltok emlékeztetnek rájuk. Ebből fakad, hogy a nevezett területek természetes formájának a megmaradását már mesterségesen kell biztosítani, ezért tapasztalhatjuk azt, hogy több esetben helyi vagy országos védelem alatt állnak. Jelenleg 13 darab ilyen területről van tudomásunk, amelyek 2013 januárja óta a Körös-éri Tájvédelmi Körzet részét képezi, mint ahogy ez olvasható a Kiskunsági Nemzeti Park honlapján.
A Tanaszi- semlyék relatíve magasabb fekvésű, növényvilága változatosnak mondható. A terület legértékesebb növénye a nedves és homokos réteket kedvelő pókbangó, amely mintegy tízezres állományban lelhető fel a Tanaszi-semlyék területén. Külön érdemes megemlíteni, hogy itt az átlagnál – amely kb. 15-30 cm-es – nagyobb méretű egyedeket is találhatunk. További jellemző növény a mocsári kosbor, a tavasz hírnőkeként megjelenő tarka sáfrány, de megtalálható a tarka nőszirom is.
|
|
A mórahalmi Nagyszéksós-tó egykoron igen mély, szikes jellegű tó volt, amely napjainkra halastóvá vált, környezetében a nád előretörése figyelhető meg, majd az 1980-as évektől a csapadékmennyiség csökkenése a kiszáradás útjára helyezte a tót. A tó vízmennyisége az utóbbi években újra elkezdett növekedni, amelyre nyilvánvaló hatással voltak azok a mesterséges beavatkozások, amelyek a tó korábbi fényének visszaállítását szerették volna elérni. Ráadásul a területen megjelent a bivalylegeltetés is, amely érdemben hozzá járult ahhoz, hogy a nádas területek visszaszoruljanak, amivel párhuzamosan a tiszta vízi felületek újra erőre tudtak kapni. Továbbá kétségtelen az is, hogy a bivalyok megjelenése gazdagabbá tette a tó környezetét. A nádasokban a vörös gém, bölömbika és a törpegém kezdett el fészkelni.