Egészségügy – orvosok a múltban
Szeged városa a 19. század végéhez közeledvén számos közigazgatási szolgáltatást szervezet meg Alsóközponton, így például a helyi orvosi, vagy rendőri épületeket is ekkor hozták létre. A kerületi orvosi ház mellett, a szülésznői (bába) lakás építése is előtérbe került. Sőt, azt is tudjuk, hogy 1891-ben már egy állatorvosi lakás kialakítása is a tervek között szerepelt. G. Tóth Ilona: Szeged-Alsótanyától Mórahalomig. Online verzió: http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Morahalom/pages/morahalom_foldje_es_nepe/005_szeged_alsotanyatol.htm; Az írás itt is megtalálható: Juhász Antal (szerkesztette): Mórahalom: A település földje és népe. Kiadja Mórahalom Város Önkormányzata, 1992: 103-105. oldal.
Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról, hogy a 19. századi vidéki-tanyasi emberek körében igen rosszak voltak az orvosi-egészségügyi állapotok. Betegség esetén szinte lehetetlen volt – helyben – gyógyszerekhez jutni, hiszen a tanyákon patika sehol sem volt; az orvosok a betegeket a legszükségesebb gyógyszerrel a saját készleteikből látták el. Halasztást nem tűrő, sürgős esetekben pedig az érintetteknek a legközelebbi faluba vagy városba kellett menniük az orvosságért. Ugyanakkor ismerve a korabeli – tanyasi területekre értett – utazási körülményeket, sokszor előfordult, hogy mire a gyógyszer megérkezett és a beteg hozzá juthatott volna, addigra az érintett vagy meggyógyult, avagy meghalt.
Ha gyermek született a szegényebb sorban élők az újszülöttet rongyokba bugyolálták, sok esetben a tápszert nem is ismerték – ha ismerték a patikákban leginkább hiánycikk volt. Az anya száraz zsemlét rágott össze cukorral, amit rongyokba csavart (ez volt a cuca) s ezt adta a síró gyermekének. De ez a jobbik eset volt. Néha előkerült a vízben leáztatott vagy tejben megfőzött mákfej, amit a gyermekkel megitattak, akik ettől elbódultak. Ezt a gyakorlatot nevezték „mákonyozásnak”. Az eljárás roppant mód káros volt, hiszen a gyermekek koncentrálóképességét tompította, így negatív következményekkel járt az iskolai teljesítményükre nézve. A gyermekeknek adott mákony okozta problémák olyan súlyosak voltak, hogy 1930-ban a Délmagyarország újság egyik száma főcikkében foglalkozott ezzel a kérdéskörrel. A vidéki társadalomban számos babonás nézet uralkodott a betegségekkel-gyógyulással és gyógyítással kapcsolatban. Így például hittek a „szemmel verésben”
vagyis abban, hogy a baba azért sír sokat, mert valaki megverte szemmel; s hittek a „fáslizásban” is, amikor úgy összeszorították a kicsi kezét, lábait egy dunnába, hogy a gyermek moccanni sem tudott, amely állapottól várták, hogy hátha megnyugszik a kisded.
Nem csoda, hogy a tanyákon nagy volt a csecsemőhalandóság aránya. A rossz, egészségtelen lakásviszonyok és az élelmiszerek hiánya évről évre fokozódott, csak a védőnők hálózatának kiépítésével állt be néminemű változás. A védőnők állami támogatással tápszert, cukrot, tejet, babakelengyéket szereztek, tanácsokat adtak a szülőknek és fokozódott a családvédelem. 1962-ben Mórahalmon 118 gyermek született és egy sem halt meg. Az anyakönyvi hivatalt Szeged III. kerületi hivatalaként 1895. október 1-jén állították fel, 1950. január 1-jén lett önálló.
Az írás további részében, a helyi orvos(lás) történetben meghatározó, fontos személyekről igyekszünk megemlékezni, s az elkövetkező sorok a Magyar Istvánné 2000-es Krónikájában közöltekre építkeznek.
A közelmúlt orvosait még könnyedén azonosíthatjuk, ámbár a régebbiek neveire már csak az egy-két idősebb lakos emlékezik, viszont a legrégebbiekre gyakorlatilag már senki sem. Olykor-olykor, egy elbeszélésből, vagy hallomásból felmerülhetnek nevek a múltból, de erre egyre kevesebb az esély. Pontosan ezért fontos, hogy a még elérhető információk birtokában, megörökítsük azoknak az orvosoknak a nevét, akik fontos szerepet vállaltak Mórahalom (és jogelődje, Szeged-Alsóközpont) történetében.
Egyes elbeszélésekben azonosíthatunk egy bizonyos Oláh doktor néven ismert orvost, akiről jelenlegi ismereteink ugyan eléggé korlátozottak, de azt tudni lehet, hogy az első világégés után huzamosabb ideig dolgozott Szeged-Alsóközpont területén. Úgy hírlik, hogy Oláh doktor sokrétű szakmai ismerettel rendelkezett, s ha minden igaz, akkor (egy orosz hadifoglyon még) lábamputációt is végzett. A két világháború között számos orvosról van tudomásunk, így például az 1930-as évek elején praktizálni kezdett Dr. Papp Sándorról is. Papp egészen az 1950-es évekig dolgozott, először a településünkön, majd Feketeszélen is megfordult. Szükség esetén házakhoz is ment, amennyiben fuvart tudnak biztosítani a számára, amire azért volt szükség, mert Papp doktor mozgáskorlátozott volt.
Dr. Mészáros Ferenc szintén a harmincas években élt s működött a településünk területén. Egyes idősebb helyi lakosok még ismerték Mészáros doktort, akinek a mai bölcsőde épületében volt a korábbi orvosi lakása. Családjával, egy leányával és fiával lakott itt, míg – legalábbis a visszaemlékezések szerint – Bács-Kiskun megyébe el nem költöztek.
|
|
 Dr. Matusovits Leó egy bő évtizedig (az 1930-as évek végétől 1950-ig) dolgozott Szeged-Alsóközpont területén. Ő töltötte be az általános, illetve az iskolaorvosi feladatköröket is. Ebből fakadóan rendszeresen végzett az iskola falai között különböző egészségügyi szűrővizsgálatokat és kezeléseket is. Mindezek mellett, még fogorvoslással is foglalkozott, sőt mi több, igen jó szakember hírében állt. Erről tanúskodik, hogy az alsóközponti működése idején a helyieknek nem kellett Szegedre beutazniuk, ha fogászati problémáikat szakértő kezek között szerették volna orvosolni. A visszaemlékezések szerint Matusovits doktor magas, szikár, katonás ember volt, aki udvarias hangnemben, de határozott stílusban beszélt a betegekkel. A katonás modor a doktor korábbi munkahelyére vezethető vissza, mivel egy időben katonaorvosként is szolgált. Sokrétű szakmai ismeretei és az emberi tartása okán érhető, hogy a falu sajnálta, amikor elment Mórahalomról. Életének vége fele, Ajka városában élhetett, de midőn 98 éves korában örökre lehunyta a szemét, Szegeden, a család sírhelyén temették el. |
Időben elérkeztünk a második világháborúhoz (1939-1945), amely körülmény alapjaiban határozta meg Dr. Literáthy Elek munkásságát, aki az 1940-es évek elején került a községbe. Litherátry Elek már idősebb volt, amikor elkezdett Alsóközponton praktizálni. Kedves, jóindulatú emberként maradt meg a köztudatban, aki a családjával együtt élt a már említett orvosi lakásban. A világháborús körülmények és következmények okán módfelett nehéz állapotok között kellett teljesítenie az orvosi kötelezettségeit. Rendelőjében nem volt fűtés, ráadásul, mind a gyógyszerkészletben, mind a gyógyászati eszközökben komoly hiányokkal küzdött. Súlyos betegségének következtében, 1949-ben halt meg, temetésén a lakosság jelentős része jelen volt.
|
|
|
Betegeihez hasonlóan, a munkatársaival-kollégáival is jó kapcsolatot ápolt. A településen 1973-ban hozták létre az egészségházat, ekkor már a családjával együtt egy szolgálati lakásban élt Fodor Szilárd. Miután hivatalosan visszavonult az aktív orvosi pályától, még pár évig dolgozott Szegeden, mint körzeti orvos. A szintén orvos felesége, Dr. Novák Alexandra volt az a személy, aki a városban megalapította a Vasas Szent Péter Gyógyszertárat. |
Dr. Pauli Szilárdról teljes mértékben minimális ismeretekkel rendelkezünk. Ami bizonyos, hogy néhány évig dolgozott Mórahalmon. S a területi egészségügyi fejlesztésként megálmodott és kivitelezett harmadik körzet orvosaként dolgozott egészen 1993-ig.
A körzeti orvosi ellátások mellett, a különféle szakorvosi szolgáltatások biztosítása a tüdőgyógyászattal vette kezdetét Mórahalmon. A következő felsorolásban a település életében meghatározó szerepet betöltött tüdőgyógyász szakorvosokat veszünk górcső alá.
 Dr. Leitner Margit úttörő szerepet vállalva volt az első női tüdőgyógyász szakorvos Mórahalmon még az 1930-as években. A településre a háborús körülmények okán került: A II. világháború idején a bombázások elől a mórahalmi határőr laktanyába menekítették a szegedi II. kórház belgyógyászati osztályát. Amely osztállyal érkezett Leitner doktornő is, s a háborús éveket követően már itt is maradt. Kezdetben még a laktanyában, majd a mai tüdőgondozó épületében volt a szakrendelője. Az orvosnő életében újabb fordulatot hozott 1956, amikor családjával egyetemben visszaköltözött Szegedre és ezt követően a kiskundorozsmai TBC Gondozó Intézet orvosa lett. Emberközeliségét eme szavakkal jelzi Magyar Istvánné: „Elbűvölően kedves modora, mosolygó kék szeme és nagy türelme megnyugtatóan hatott a betegekre.” |
 Dr. Rózsa József életében szintén meghatározó időpont volt 1956, hiszen ekkor került Mórahalomra a deszki Tüdőszanatóriumból. Rózsa doktor szintén fontos szereplője volt a helyi tüdőgondozásnak, mivel döntő szerep tulajdonítható neki abban, hogy az üressé vált határőrlaktanya épületében megszervezte és megalapította a TBC-s Átképzős Szociális Otthont. Az intézmény egyfajta társadalmi támaszként szolgált a betegségből felépült fiatalok számára, ahol 1957-től különböző szakmákat – női szabó, cipész, asztalos, lakatos és villanyszerelő – tanulhattak, ami pedig alapjaiban határozta meg a sikeres munkavállalásuk lehetőségeit. Az idők során az épület megtartotta a szociális segítő szerepkörét, hiszen a szakmával felvértezett fiatalokat követően, mint idős emberek otthonaként kezdett tovább működni. Rózsa doktor 1972-ben jelentős szakmai elismerésben részesült, amikor is a Csongrád Megyei Tanács Egészségügyi Osztályának vezetőjévé nevezték ki. (Akkortájt a megyei tiszti főorvosi ranggal egyezett meg ez a tisztség.) Új munkaköre megkövetelte, hogy Szegedre költözzön a családjával együtt, ahol 1999-ben halt meg. |
 Dr. Varga Julianna 1972. január elsejétől lett a TBC Gondozó Intézet szakorvosa. Minden bizonnyal, teljes mértékben megállja helyét az a jellemzés, hogy Varga doktornő roppant mód szívén viselte a betegeinek a sorsát. Nagyon fontosnak tartotta, hogy bensőséges,- bizalmi kapcsolatot tudjon kiépíteni a páciensekkel és azok családtagjaival. Lehetőségeinek tükrében, számos alkalommal személyesen járt el egy-egy súlyosabb betegének az ügyében, akár ha különféle intézményeknél, akár ha különféle hivataloknál kellett is kopogtatnia. Mórahalom mellett Szegeden is dolgozott, ahol a Városi Tüdőbeteg Gondozó Intézetet – egészen nyugdíjba vonulásáig – vezette. |
Az eddigiekben vázlatosan áttekintésre került a település körzeti orvosainak története, majd ezt követően a tüdőgyógyászattal foglalkozó szakorvosokkal ismerkedtünk meg. Az írásunk hátra lévő részében a mórahalmi gyermekgyógyászatban és a fogászati orvoslásban meghatározó szerepet betöltött orvosok kerülnek összefoglalásra, szintén Magyar Istvánné közlése nyomán. A településen először 1968-ban tett szolgálatot főállású gyermekgyógyász. A gyermekorvosok sorát Dr. Miklósi Marianna nyitotta meg, aki nem sok idő múlva férjhez ment és Szegeden kapott állást. Miklósit Dr. Katona Zoltán követte, aki a településről Kiskunhalasra tette át a székhelyét, ahol osztályvezető-főorvos tisztséget nyert el és töltött be. Őt váltotta Dr. Szabó Ervin, majd utána következett Dr. Keresztes István, akik egyaránt csak pár évig dolgoztak Mórahalmon. Szabó és Keresztes után újra hölgyek töltötték be a gyermekorvosi tisztséget: Dr. Nagy Aranka viszonylag hosszabb ideig, majd Dr. Pogány Eszter csak pár évig dolgozott a gyermekorvosi állásban. Összességében megállapíthatjuk, hogy a gyermekorvosok nagy rész nem Mórahalmon rendezkedett be, az esetek többségében pár évig működtek a településen. Napjainkban pedig Dr. Forgács Erika tölti be a gyermekorvosi tisztséget, a szülők és gyermekek megelégedésére.
A fogászati szolgáltatások a XX. század közepétől indultak el Mórahalmon. Az 1950-es években még nem volt állandósult fogorvosi rendelő a településen, hanem a hét bizonyos napjain, Szegedről járt ki Dr. Tihanyi Károly fogorvos. Az első, helyileg folyamatos szolgáltatást biztosító fogász, Vadász Tibor volt, akit az a Csanyevác Elek követett, aki hosszú éveket töltött el Mórahalmon. A felsoroltak mellett, Fodor Vince fogtechnikus szintén praktizált a településen.
Patika
Az egészségügyben az orvosi szolgáltatások mellett nagyon fontos, hogy egy-egy település, város rendelkezzen gyógyszertárral és megfelelő szakmai ismeretekkel rendelkező gyógyszerészekkel is. Városunkban jelenleg két gyógyszertár működik, illetve egy gyógynövényeket árusító üzlet is jelen van. Településünk patika-történetében az Apró család neve igen meghatározó, hiszen ők voltak az elsők, akik gyógyszertárat létesítettek Szeged-Alsóközponton. Név szerint, Apró Jenő hozta létre az első gyógyszertárat az 1920-as évek során, a Horthy-korszakon (1920-1944) belüli Bethlen-időszak (1921-1931) alatt. A patika helyszíneként a Művelődési Ház elbontott épületrésze szolgált, amelyben később az OTP is működött. Szeged – Alsóközpont első patikája a méltán neves 13. századi vallástanítóról, Páduai Szent Antalról kapta a nevét. A gyógyszertár 1931-ben új helyszínre költözött: Ekkor épült fel az akkori Felszabadulás u. 24. számú ház, amelynek falai között Mészáros Imre és neje Apró Borbála dolgoztak, mint gyógyszerészek és tulajdonosok.
Mészáros Imre elhalálozását követően, a felesége vette át a gyógyszertár irányítását egészen az 1950-ben történt államosításig, amikor a kiépülő Rákosi diktatúra elkobozta az épületet. Az államosítást követően Mészáros Imrénének Ásotthalomra kellett áttennie a székhelyét, míg Mórahalmon Dr. Keszthelyi Béla, Dr. Székács István, s őket követően Bíró Tibor látta el a gyógyszerészi munkát, odáig amíg Mészáros Imréné 1957-ben vissza nem kerülhetett Mórahalomra. Visszatérte után nem sokáig dolgozhatott a családja által alapított gyógyszertárban, hiszen rövidesen lebetegedett s a következő évben életét vesztette. A családi örökséget Magdolna leányuk vitte tovább, aki az iskolái elvégzése után egészen a nyugdíjba vonulásáig a gyógyszertárban dolgozott. Az intézmény vezetését a jó emlékezetű Muskó Jenő vette át 1958-ban. Muskó úr innen került át az 1973-ban felépült mai gyógyszertárba, ahol egészen 1992-ig dolgozhatott. Munkájának először a betegsége, majd a halála vetett véget. Muskó Jenő személyéről igen pozitív vélemények maradtak fent, ennek okai között találjuk, hogy soha senkit sem utasított el, és senkit sem sértett meg. Kollégáival jó kapcsolatot ápolt, a lakosságot legjobb tudása szerint szolgálta. Eme példát látván választotta a fia, Muskó Zsolt is a gyógyszerészi hivatást.
 A főállású orvosokon kívül meghatározott napokon a Móra Vital Kft keretei között vehetőek igénybe a szakrendelések. Szolgáltatásaik között a különféle szűrővizsgálatokat is biztosítják. Napjainkra a Szent Erzsébet fürdőből igen neves és minőségi gyógyfürdő lett, ahol jól felszerelt gyógytornaterem és szakképzett gyógytornászok is várják a kedves látogatókat. A lakosság megfelelő egészségügyi ellátásának így minden feltétele adott. |