Iskola-épületek Mórahalmon és a tanyavilágban
Az 1848-as szabadságharc előtt a szegedi tanyákon sehol sem volt iskola. A szülők közül ezért többen összefogtak, főként a módosabbak és „zugiskolákat” tartottak fent. Télvíz idejére felfogadtak egy írástudó embert, aki megtanította a gyerekeket írni, olvasni és számolni. Istállókban, színekben folyt a tanítás. Az oktatók többnyire obsitos katonák voltak, s ezért obsitosainkat abc-vadászoknak hívták.
Kutasi (Brunner) Ödön egykori alsótanyai irodasori tanító kéziratos munkájában vándortanítóknak nevezi az első tanyai „tanerőket”. Kiszolgált katonákról és vándorló szegény diákokról szól benne. Bérüket legtöbbször természetben kapták. Csekély igényűek lehettek, de tettük hatalmas jelentőségű, „a fejekben gyújtottak világosságot”. Kutasi Ödön írása révén tudunk arról is, hogy a mai Mórahalom területén a Nagyszéksós 170. számú tanyát bérelték ki először a szülők iskolának. Ez egy nádfödelű kis ház volt, később pedig Farkas Csamangó Antal tanyája állt ezen a helyen.
Szeged bel- és külterületére 1852-ben dr. Tóth János kegyesrendi tanárt nevezték ki igazgatónak. Ez új fordulatot hozott a tanyai népoktatás belső életében, a tanítókat a havonta megtartott értekezleteken közelebb hozta egymáshoz. Tóth János megszervezte Magyarországon az első hat tanyai iskolát. A mai Mórahalom területén négyet.
Az első a királyhalmi iskola. A település belterületétől 4 km-re délnyugatra, 1853-ban nyílt meg ideiglenesen az Ásotthalom területén lévő ún. „fehérházban”. A fehérház elnevezés onnan ered, hogy abban az időben a környéken egyedül ez a tanya volt fehérre meszelve.
Királyhalmán a végleges iskola 1868-ban készült el, ebbe látogatott el 1883-ban a király és császár, Ferenc József. Látogatásának emlékére kapta a tanyai kapitányság és az iskola a Királyhalom nevet, noha tény az is, hogy az iskola tőszomszédságában Király nevezetű család lakott korábban is. Ferenc József itt jártára emlékeztette a környékbelieket az a mellszobor is, melyet a király tiszteletére emeltek az iskola udvarán. A ma itt élőket azonban már csak a szobor talpazata emlékezteti erre a jeles eseményre. Nevezték ezt az iskolát éppen ezért Szobros iskolának is, de külső- vagy alsó- ásotthalmi iskolaként is emlegették, és Kalmár János birtokán épült.
Megnyitása alkalmával 136 tanulója volt. Ebből a számból világosan kitűnik, mekkora szükség volt erre az iskolára a tanyavilágban. Királyhalmon az iskola 1977-ben 8 gyerekkel zárta be kapuit.
Ma már csak az épület falán elhelyezett címer emlékeztet arra, hogy itt valamikor iskola működött, és nem családi ház volt, ahogy ma.
Második volt a mórahalmi iskola, mely ideiglenes formájában 1853 áprilisában nyílt meg Szűcs Imre és Császár Putyi Katalin üresen álló tanyaházában. Itt a végleges iskola 1863-ban készült el. Aki még emlékszik rá, fölső- mórahalmi, illetve Kerek iskolaként emlegeti. Az iskola 1975-ben 14 alsóssal szűnt meg. Ma gazdálkodó tulajdonában van, aki raktárként hasznosítja az épületet. Eredetileg az épület négyzet alakú volt („széle-hossza egy”), nevét egyesek szerint erről kapta.
Harmadik a nagyszéksósi iskola. Ez is 1853 áprilisában nyílt meg. Megnyitásakor 186 tanulója volt. Az 1920-as évek végén tanteremmel és lakással bővült.
Iskolaként 1977-ig működött, 10 gyerekkel zárta be kapuit.
A nagyszéksósi újiskola megépítése a nagy gyereklétszám miatt vált szükségessé az 1920-as években. A két iskola egymással párhuzamosan működött, bár az öregiskola, ahogy neve is elárulja, régebb óta állt. Az újiskola abban különbözött a régitől, hogy itt fölső tagozat is volt, a szomszédos régi iskolában pedig csak alsósokat tanítottak.
Negyedikként a madarásztói (más néven csipaki iskola) nyílt meg 1853 novemberében. Megnyitásakor 130 diák várta a bebocsátást. A belterületi Kőiskolához hasonló stílusban épült, két tantermes iskola. Évtizedeken keresztül szorgalmas tanítóként dolgozott itt Klukovitsné „Józsa mama”. Az iskola melletti lakás már Klebelsberg miniszter idejében épült. A 70-es években itt már csak alsó tagozatos oktatás folyt. 1980-ban pedig 11 gyerek nézhette végig az iskola bezárását.
Az iskolák államosítása előtt épült fel és nyílt meg Mórahalmon az úgynevezett Dosztig- féle iskola. Ezt követte ideiglenes parasztházban a nagyistváni iskola.
A név Dosztig Ferenc igazgatóhelyettes emlékét őrzi, aki 1932 és 1964 között a közoktatás meghatározó alakja volt.
Ma már sokan nem tudják, hogy ennek az iskolának az épületében működik a kormányablak, és a földhivatal. Az iskola kizárólag alsósoknak adott otthont.
A madarászcsárdai iskola már csak az idősek emlékezetében él, ezt ugyanis az ötvenes években lebontották. Ennek anyagából épült a központi iskola régi tornaterme, ami már szintén a múlté. Megszűnésében talán a jugoszláv határ közelsége is szerepet játszott. 1944-ben volt itt utoljára tanítás, Vastagh Pál irányításával.
A Kraller iskola nevét egy Kraller nevezetű gazdaemberről kapta, aki névadója mintegy 400 kh kiterjedésű dűlőnek, határrésznek, amelynek művelési ága szőlő, szántó, legelő. A belterületi Öregiskolához hasonló stílusban épült. Több évtizedig László István tanította az osztatlan iskola 25-30 fős diákcsoportjait. A 60-as években elején Fodor Vincéné tanítónő dolgozott itt. Az iskola véglegesen 1970-ben szűnt meg. Később bőrcserzőként vált ismertté. Napjainkban már ebben a minőségében sem működik. Külsőre is igen nagymértékben megváltozott. Új szárnyakat építettek hozzá az évek folyamán, így ma már csak a homlokzat egy része emlékezteti az arra járókat az épület egykori jellegére.
A Kraller iskola sorsát Horváth Dezső az 1985-ben megjelent „A tizedik ember” című könyvében írta meg.
1907-ben épült fel belterületen a Kőiskola is. Ez volt az első téglából épült iskolák egyike. Stílusa eltérő az „öregiskolától”. Ide a hetvenes évekig alsós kisdiákok jártak.
Az egykori Kőiskola épületében ma Babamúzeum működik, és itt kapott helyet a Homokháti Szociális Központ is.
A Kőiskolával majdnem szemközt található a Barmos iskola, melyet a 20-as évek második felében építettek, Klebelsberg Kunó kultuszminisztersége (1922-31) ideje alatt. Az akkor épült elemi iskola és gazdasági iskolák jellegzetes homlokzata, stílusa máig is felismerhető. Az iskola ma is használatos nevét Barmos György plébános úrról kapta.
Az épületben jelenleg a Mórahalmi Móra Ferenc Általános Iskola alsó tagozatos diákjai tanulnak.
Az állam építtette 1907-ben a két tantermes szőlőhegyi iskolát is. Korábban Pogány Frigyes iskola volt. Ez is Klebelsberg kultuszminisztersége idején épült. 1945 után kapta a szőlőhegyi iskola elnevezést. Jelenleg családi házként magántulajdonban van.
Nagy hiányt pótolt a mórahalmi iskolák történetében az 1928 októberében megnyíló mezőgazdasági szakiskola, Benke Ferenc igazgatósága alatt. Bár igen rövid ideig működött, jelentősége igen nagy volt, mert a szakoktatás a lakosságnak sokat segített. Az iskolát kijárt fiatalok, gazdálkodni tudó nevelők vezetésével ismerhették meg a mezőgazdasági termelés és állattartás tudományát. 20 hold földön 12 hold szántó, 2 hold szőlő, 2,5 hold gyümölcsös és faiskola, 1,5 hold dísz- és konyhakert, 2 hold legelő volt. Általában az a cél vezérelte, hogy a jól bevált növénytermesztési és állattenyésztési eredményeket átvigye az életbe, ezzel támogatva a gazdálkodni szándékozókat. Az iskolának évenként 250-260 tanulója volt.
Az iskola székhelye a ma gazdasági iskolaként ismert épületegyüttes volt.
Új fejezet kezdődött Mórahalom életében, amikor gimnáziumot kapott.
Új épületet emeltek a Barmos iskola mellé, és 1962 szeptemberében megkezdték az oktatást egy osztállyal. 38 diákkal indítottak, de az érettségiig csak 26-an jutottak el. Később megszüntették a nagy ígéretnek beharangozott gimnáziumot, pontosabban átalakították. Postaforgalmi Szakközépiskola lett belőle. Az újabb lendület azonban ismét kudarccal végződött. A középiskolának eleve szüksége lett volna kollégiumra is, de Mórahalmon ez igen kezdetleges volt. Kisteleken azonban felépült egy új kollégium, így 1976-ban a postaforgalmi átköltözött az akkor jobb feltételeket kínáló Kistelekre, az itteniek nagy csalódására. Az ismert közmondás azonban úgy tartja, hogy minden rosszban van valami jó. Mórahalom szempontjából pedig a jó az volt, hogy a megürült középiskola modern, kétszintes épületébe beköltözhetett az általános iskola, megszüntetve ezzel a tanyai iskolák felszámolását követő túlzsúfoltságot.
Az iskola az 1990/91-es tanévben vette fel Móra Ferenc nevét.
Iskolák mindennapjai
Az iskolák kezdetben egy tanerősök voltak. Régi tanyai tanítók szájából többször elhangzott, hogy náluk a tanítás és a nevelés nem vált szét soha. Aki jobb képességekkel rendelkezett, azonnal ?tanítója? lehetett a kevésbé tehetségeseknek. Később ezt korrepetálásnak nevezték.
Ezeknek az osztatlan iskoláknak több előnyük is volt. A diák bármikor úgymond ?áthallgathatott? a felsőbb osztályok anyagába, tehát megelőzhette kortársait. Aki pedig lassabban sajátította el az új ismereteket, az ?visszafelé is hallgathatott?. Ismétlés a tudás anyja, mondja a közmondás ? és itt erre is volt lehetőségük.
Amíg még a tanyavilág nem volt elegendő iskolával ellátva, a nagy távolságok miatt a tanköteles gyerekek csak igen ritkán tudtak naponta iskolába járni. Zord időben akár az életükbe is kerülhetett volna egyetlen út. Előfordult az is, hogy naponta háromnegyed vagy akár egy órát is kellett gyalogolniuk az iskolába, és még ugyanennyit hazafelé.
A tanév általában októberben kezdődött és sok helyen májusban már nem jártak iskolába a gyerekek. Elkezdődtek a munkák a földeken, és ott kellett segíteniük.
Sajnos gyakran olvashatunk járványokról, amikor az egész iskolát be kellett zárni. A millennium évében a szegedi alsó tanyákon 29 iskoláskorú lett járvány áldozata. A tanító is megbetegedhetett, néha egy lábtörés is kikényszeríthette a tanítási szünetet. Háború idején pedig a tanító bevonulása miatt voltak kénytelenek otthon maradni a diákok.