A hintó őse a homokfutó, amely a 19. században Magyarországon mindenütt elterjedt. Ezek a magasépítésű, könnyű kocsik a laza talajon is könnyen közlekedtek, ezért lettek a személyszállítás kedvelt eszközei. Általában négyszemélyesek voltak, de készültek kocsik kétszemélyes kivitelben is. A kényelmi szempontok miatt kedvelt lett rugós változat, ami megkönnyítette az utasok dolgát, szinte „végighintáztatta” – hintóztatta – őket az úton.
A hajtókocsikat Magyarországon – tévesen – Eszterházy hintóként azonosítják, pedig sok-sok típus jött létre tájegységtől, gazdától függően.
Mégis nem véletlen az Eszterházy név gyakori emlegetése, hiszen valóban szép, és jellegzetes az Eszterházy vagy más nevén cseklészi kocsi.
Az Eszterházy hintó
Gróf Eszterházy Antal 1872-ben Pozsony melletti birtokára, Cseklészre kérette Armbruster György bécsi kocsigyárost, hogy régi homokfutóját alakítsa át. Az átépítés csak az alvázra vonatkozott, azt modernizálta a mester. A nyújtós, félrugós alvázat egész rugókra cserélte, és ez által sokkal kényelmesebbé vált. A felépítmény, azaz a korba a régi maradt.
A középnehéz kocsik eleganciájuknak, stabil felépítésüknek, fordulékonyságuknak és kényelműknek köszönhették népszerűségüket. A kocsiszekrény kialakítása szögletes, az oldalakon nincsen közfa, így a zápok a felső és alsó oldalfák között végigfutnak. Az oldalakat vesszőfonást utánzó, vésett táblák borítják. Az ülések mélyebbek, kényelmesebbek. Natur és fekete változatban készültek.
Kiállításunkon az Eszterházy hintók jellegzetességeit fedezhetjük fel a város által birtokolt két kocsiban is. Egyikük fekete, piros bőrülésekkel, az oldalán festett piros-fehér csíkokkal.
Nagyon szép Eszterházy típusú kocsi a gyűjteményben egy barna táblákkal és natúr rácsozattal ellátott hintó, amelynek piros bőrülései és kocsilámpái emelik eleganciáját. Eredeti tulajdonosa Vass Kálmán, mórahalmi gazda. Kálmán bácsi ezen a kocsin vitte az esküvőjükkor Nógrádi Zoltán polgármestert és feleségét, de ült a kocsin a pusztamérgesi polgármester, Deutch Tamás, Borbás Marcsi és Győrfi Pál is.
Szegedi Kovács János kocsigyárban készült, később Makón újították fel.
A Cziráky hintó
Az Eszterházy kocsiból fejlődött ki egy másik kocsi típus, a Cziráky. Gróf Cziráky János tervezte át. A cseklészi kocsit új alvázzal építették újjá, az üléstámlákat bőrrel borították, a hátulsó ülésnél a kocsiszekrényt bezárták, így a poggyász nem esett ki a kocsiból. Cziráky János gróf a szögletes vonalakat íveltebb vonalakkal cserélte fel, s a könnyebb ki- és beszállás érdekében az oldalát is ívesen kivágatta.
Kiállításunkon látott Cziráky hintók:
Egy nagyon szép darab Perényi János gyűjteményéből rácsos háttámasztással, natúr fényezéssel, kocsilámpákkal, s fekete bőrülésekkel.
Egy feketére festett, bőrülésekkel ellátott hintó, amelynek tábláit nádfonatot utánzó vésettel látták el.
A gavallér kocsi
Itt ejtünk szót a gavallér kocsikról. Ez a típus úrhajtók részére készült, ő a kocsik „sportautója”. Ennek megfelelően a bakülés kialakítására helyezték a hangsúlyt, s bár van hátsó ülése a lovász vagy segédhajtó számára, az jóval egyszerűbb, és a felszállás is nehézkes, hiszen a kocsi hátuljára szerelt fellépőn vagy a kerékre támaszkodva lehetett rá felkapaszkodni. A kocsiszekrény szinte láda alakú, sima falú, vagy nádfonatot utánzó oldalvéséssel látták el. Az eredeti formák továbbfejlesztett változatai íveltebbek, de céljukat tekintve ugyanolyanok. Könnyedsége, fordulékonysága, egyszerű vonala és célszerű felépítése miatt igen alkalmas kettes- és egyes fogatokhoz is.
Kiállításunkon látható darab a város tulajdona, díszítésében a kocsi elején azonban megfigyelhető a Farád véset, ami a beszerzés forrására utal.
Az aszódi kocsik
A hintók „ősének” az aszódi kocsit tekinthetjük, amely szekér-szerkezet nem véletlenül terjedt el oly gyorsan és széleskörűen. Podmaniczky Frigyes így ír róla: „Az ötvenes évek elején egy könnyű, homokos talajban és rossz utakon célirányosan használható szekér-szerkezetet fedeztem fel, amely „aszódi szekér” néven országszerte, utóbb még külföldön is … elterjedt. …”
Károlyi hintók
Az aszódi kocsik emlékét őrzik a móri kocsik, s aztán ebből fejlesztették ki a Károlyi kocsikat is. Károlyi Lászlónak köszönhetjük az úgynevezett fóti kocsit, Károlyi Józyefnek pedig a csurgói kocsit, de mindkettőt – értehő okból – Károlyi kocsiként emlegetik. A móri kocsik szögletességét ívelt vonalak enyhítették, hátulsó üléseit oldalról lehetett elfoglalni, ami kényelmesebbé tette a felszállást. A zápok mindig 90 fokos szöget zárnak be. Az oldalakat vesszőfonást utánzó, vésett táblák borítják. Színük rendszerint fekete.
Kiállításunkon szereplő Károlyi jellegű kocsik egy natúr színű, szögletes vonalakat mutató, ívelt sárhányóval rendelkező jármű; valamint egy barnára festett, ülésládákkal ellátott kocsi.
Bécsi hintó
Kiállításunk egyik szép darabja egy bécsi hintó, amelyet felismerni a kényelmes, párnázott, mélyen elhelyezkedő hátsó ülésekről. Az ilyen jármű nemigen volt jellemző minálunk – legalábbis vidéken nem. Mikszáth Kálmán egyik elbeszélésében említi, s ekként jellemzi: „karcsú, módos, ruganyos az ülése, alja csupa merő selyem csak éppen, hogy beszélni nem tudott.”
(Forrás: http://mataimenes.hu/hu/fogatok/)
http://www.horse-trails.hu/index.php/virtualis-muzeum/loszerepeujkor1/lovassportok