Egyszer volt, hol nem volt …
… volt egyszer egy másik dombocska is, ha nem is olyan magas, mint a Móra-domb. Kenyérváró – avagy humorosabban Kenyérleső – dombnak hívták, és ezt az elnevezést biztosan nem is téveszted össze semmivel. Pontosan azt jelenti, amit hallasz: kenyér váró. Ugyanis a juhászok délidőben ezen a dombon pihentek meg, s innen már messziről látni lehetett, amikor az asszonyok az ebéddel érkeztek. Hogy mennyire fontos és központi hely, azt ma az mutatja, hogy ezen a helyen áll Mórahalom római katolikus temploma, melynek védőszentje az egyik legismertebb Árpád-házi királyunk, Szent László.
… s volt még itt … no, mi volt még itt?! … Semmi. Csak egy szép, nagy puszta, ami Szeged városához tartozott. Nem is volt az olyan rég, édes gyermekem, alig két évszázada. Akinek itt volt birtoka, az főleg állatot tartott, s kaszálói voltak. Csak később próbálták a homokos-szikes talajból kivenni azt, amit lehetett: szőlőt s annak levét.
Aztán 1852-től Szeged városa bérbe adta ezeket a földeket, majd úgynevezett kapitányságokat ]hozott itt létre, és megszületett Alsóközpont, a mai Mórahalom elődje. |
Innentől kezdve nálunk húsz év egy esztendő, ahogy a mesében mondják – vagyis húsz évente követik egymást a nagyobb események. 1970. január 1-jétől nagyközségi, 1989. március 1-jén pedig városi rangra emelték. Gondolj csak bele, édes gyermekem! Aligha akad a magyar Alföldön település, amely közel száz év alatt ilyen pályát futott be: a kizárólag tanyás településformától a várossá válásig.
S hogy mi történt 1950-től napjainkig? Azt itt hosszú lenne felsorolni. Ha kíváncsi vagy a rövidített változatra évszámokban, Kattints ide a linkért!