Természeti adottságaink
Valaha régen a Kiskunfélegyházától Újvidékig elterülő hatalmas terület pusztaság volt. Futóhomok, tócsák, nádasok, járhatatlan utak és néhol dombok váltogatták egymást. A legelőkön állattenyésztés folyt. A pásztorok családjukkal az általuk épített galyibákban a domb tetején húzódtak meg.
Csizmazia György írása alapján a település névadója, a Móra-domb a történelem előtti korokban (neolitikum, bronzkor) keletkezett dombok, ún. Kunhalmok egyike volt. Ezeket lakódombként majd temetkezési helyként, később őrhelyként és határjelzésként is használták. A Móra-domb nagy részét az 1980-as években elhordták új házhelyek feltöltéséhez.
A mórahalmi tájon a homok, a vizek, a szelek, esők, fagyok és aszályok örök kavargása látszik. Mórahalom tipikus mezőgazdasági táj nádasokkal, semlyékekkel, erdőfoltokkal, megművelt földekkel színes terület. A vidék tengerszint fölötti magassága 85- 95 méter között változik. A mélyebben fekvő területek tavasszal és nedvesebb időszakokban tartósabb ideig víz borít, ezeket a területeket nevezik semlyékeknek.
Itt található a Duna – Tisza közi homokvidék hajdani szikes tóláncolatának értékes maradványa, a
|
Madarász-tó A Madarász-tó azon kevés tavaink közé tartozik, amelyek az elmúlt évszázadok alatt szinte semmit sem változtak. A hatalmas tündérrózsás megőrzése egyik kiemelt feladata a természetvédelemnek. A területről eddig 122 védett és fokozottan védett élőlény került elő. Északon a tó jelentős nagyságú gyepterülettel érintkezik. A part mentén fűzlápok és fehérfűz ligetek foltjaival találkozunk. Természetvédelmi szempontból a terület legértékesebb része a tómeder és annak keskeny szegélyzónája. A sorozatos aszályos éveknek köszönhetően terjeszkedésnek indult a nádas. A tavat több évtized óta (kisebb megszakításoktól eltekintve) halastóként hasznosítják, a terület, állat-, és növényvilágával a térség értékes elemeit őrzi. Az itt élő vízi növények térnyerését, ezzel párhuzamosan a vízimadarak letelepedését a változó vízszintje támogatta. A terület ritka természeti értékek őrzője. Növénytani szempontból legértékesebb a nyílt vízen óriási tömegben található fehér tündérrózsa melynek tőszáma meghaladja a 100.000-et. De találkozhatunk konkollyal, gyapjúsással, poloskaszagú kosborral és mocsári kosborral is. A fokozottan védett madarak közül a bölömbika, a törpegém, a vörösgém, a gólyatöcs, a gulipán, a piroslábú cankó, a kormos szerkő, a gyurgyalag, és a szalakóta költ a területen. |
|
A mintegy 100 hektáros terület a több mint 2000 hektár kiterjedésű Körös-éri Tájvédelmi Körzet része. Az eredetileg szikes tó jellegű természetes vízállás a környező semlyékek vizét gyűjtötte össze, a múlt század második felétől pedig halastóként hasznosították. A vízszint folyamatos csökkenése, a terület kiszáradása miatt azonban felhagytak a tó gazdasági hasznosításával, a 20. század végére pedig szinte teljesen benőtte a nád a nyílt vízfelületet. Mórahalom Város Önkormányzata és a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság 2008-ban egy Európai Unió által finanszírozott rekonstrukciós munkába fogott a területen, melynek keretében bivalyokat telepített a benádasodott tómederbe. Ezzel létrejött a Dél-Alföld első bivalyrezervátuma, a vizes-mocsaras élőhelyeket kedvelő háziállatokkal történő legeltetés pedig látványos módon állította helyre a hajdani szikes tavat. A Nagyszéksós-tó szélén kialakított betekintő, kilátó és tanösvény a turisták kedvelt célpontja, ennek köszönhetően a terület madárvilága teljesen hozzászokott az emberi jelenléthez. A tómederben költő- és táplálkozó madarakat ezért egészen közelről is lehetőség nyílik megfigyelni, ami a madármegfigyelők mellett a természetfotósok számára is kedvelt célponttá teszi a bivalyrezervátumot. A Körös-éri Tájvédelmi Körzetben található láprétek és semlyékes területek – ásotthalmi Csodarét, mórahalmi Tanaszi-semlyék – pedig védett és fokozottan védett növényfajok tömegével biztosít maradandó élményt a botanika iránt érdeklődő látogatók számára. A mórahalmi kistérség a mérsékelt éghajlati övbe tartozik. Ez a jelleg jól meg is mutatkozik a nagy hőmérsékleti ingadozásokban is. Csizmazia 1992-ben(!) készített leírása alapján az évi középhőmérséklet +22°C, ugyanakkor azt egyértelműen megjegyezhetjük, hogy a nyári hónapok hőmérséklete fokozatosan nő. Szintén a korábbi leírások szóltak úgy, hogy a fagyos napok szeptember végétől május végéig tartanak. Viszont az elmúlt évek tükrében azt tapasztalhatjuk, hogy ez is változóban van, hiszen a szeptember-október hónapok igencsak felmelegedtek. |
Nagyszéksós -tó