Barmos György: Kezdetben ferences rendi szerzetesként, majd világi papként dolgozott. 1914-től 1932-ig a mórahalmi katolikus templom új plébánosa volt. Óriási feladatot vállalt magára, hiszen ebben az időben a plébánia területe az átokházi, (ma Ásotthalom), a csorvai, a zákányi, a királyhalmi, a mórahalmi és a nagyszéksósi kapitányságokra is kiterjedt. A Mórahalom településén található Barmos tér a plébános munkája előtti tiszteletadás jeleként lett elnevezve a kétezres évek elején. Barmos Györgyre ma is sokan, mint a hívek iránt mindig elkötelezett, emberszerető plébánosra emlékeznek. Az egyik mókás feljegyzés szerint egyszer a templomba lett zárva egy disznó, s mikor kinyitották a templomajtót, akkor a disznó úgy kirohant, hogy Barmos plébános a hátára huppant, majd ezeket a szavakat mondta: „Isten veletek híveim, engem már visz az ördög.”
Források:
Magyar Istvánné (szerkesztette) Mórahalmi Krónika 2000. Szeged, kiadja: Közösségi Ház, 2001: 119. oldal.
Magyar Istvánné (szerkesztette): Mórahalmi Krónika 3. 2001-2002. Szeged, kiadja: Közösségi Ház, 2003: 62-63. oldal.
Magyar Istvánné (szerkesztette): Mórahalmi Kalendárium 1999. Szeged, kiadja: Közösségi Ház, 1999. 92. oldal.
Burkovics Ferenc: Ferenc bácsi a lassan félévszázados múltra visszatekintő Mórahalmi Parasztkórus egyik karvezetője volt. Mellette az elmúlt évtizedek során Masa Gézáné és Kalmár Ferencné szintén meghatározó szereplői voltak a Parasztkórus vezetésének. A Parasztkórus által előadott dalok mindig is igen sokfélék voltak, hiszen a történelmi magyar tájak területeiről – így például Alföld, Dunántúl vagy Erdély – egyaránt gyűjtöttek népdalokat.
Csizmazia György (1943-2000): Nagy tudású ember volt, akinek emléke s öröksége napjainkban is élénken él. Végzettsége szerint biológus, de a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola docenseként is tevékenykedett, egyben a Móra Ferenc Múzeum állandó munkatársaként is sokat tett le az asztalra.
Munkásságát nagyon meghatározta a természetszeretete, ezért munkája egyben a hobbija is volt. Fő kutatási területe a szegedi Fehér-tó izgalmas és sokszínű élővilágának feltérképezése töltötte ki. Barátságos emberi jellemének és fáradhatatlan munkabírásának állít emléket a róla elnevezett Csizmazia Magánalapítvány, amelynek célja, hogy a fiatalokat közelebb hozza a természet szépségeinek megismeréséhez.
Csonka Attiláné: Mórahalmon 1995-ben indult el a néptánc oktatása az Alapfokú Művészeti Iskola gondozásában, az oktatás beindításában pedig úttörő szerepet töltött be Csonka Attiláné, becenevén „Monyó”. Az iskola által nyújtott lehetőség igen népszerű, erről árulkodik, hogy eddig több mint félezer néptánc iránt érdeklődő ismerkedhetett meg ennek a stílusnak az alapjaival, illetve a néptánccal kapcsolatos egyes néphagyományainkkal is. A mára mintegy 200 fős nagy együttesé vált csapat 8 csoportban dolgozik, akiknek a felkészítője és művészeti vezetője egyaránt Csonka Attiláné. A csoportok rendszeresen megmérettetik magukat különféle hazai és nemzetközi versenyeken, így a nagy múltú és sokszínű magyar néptánc szépségeit itthon és külföldön egyaránt megismerhetik az emberek, s ebben kiemelt szerepe van Csonka Attiláné fáradozásainak.
Dálnoky Zsóka (1949-): Nagyváradi születésű színész családból származó színésznő és tanár. Diplomáját angol és magyar szakon szerezte a kolozsvári Babeş–Bólyai Egyetem falai között. Aktív színészi pályája 1988-ig tartott, s leginkább fiatal hősnőket alakított, mint például a Vörösmarty klasszikusából (Csongor és Tünde) ismert Tündét, de például Csehov Három nővére közül is ő játszotta Irina-t. A színészettől való visszavonulás közel sem jelentette a művészet világából való kilépést, hiszen Dálnoky Zsóka ma már rendezői munkálatokat lát el. 2001 és 2008 között a szegedi Mester Tanoda Alapfokú Művészeti Iskola színjáték tanszakát vezette, 2002-től a szegedi színitanodákban oktatott színészmesterséget és művészi beszédet. Mindezek mellett az amatőr színjátszást is lelkesen támogatja, aminek ékes bizonyítéka, hogy 2005-ben a Mórahalmi Színtársulattal is dolgozott együtt.
Forrás:
Bodrits és Zombori: Mórahalmi ki-kicsoda, 2009: 27-28. oldal.
Gonda Zsuzsa: Nem élhetnek színpad nélkül. Délmagyar, 2005.10.17. Online: http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/nem_elhetnek_szinpad_nelkul/108581/
Dr. Balogh István (1890-1979): Az erdélyi születésű Balogh páter életútja igen gazdagnak és napjainkig is vitatottként írható le. Munkássága nemcsak a szűk környezetére (Szeged-Alsóváros/Mórahalom) volt hatással, hanem országos szinten is, különösképpen a politikai szerepvállalásának éveiben. 1944 és 1947 között parlamenti képviselőként és miniszterelnökségi államtitkárként is dolgozott. Több vidéki újság szerkesztője és alapítója volt. A Mórahalmon töltött plébánosi évei (1933-1946) alatt a tanyavilág lakói nagyon megszerették a közvetlensége és nyitottsága okán. Nagyon kedvelte a művészetet, így könnyen érthetővé válik, hogy a II. világháború idején miért rejtett el számos – a Szépművészeti Múzeumból származó – műalkotást a mai Szociális Otthon bunkerében, hiszen így azok nem váltak a háborús pusztítások áldozataivá.
Források:
Haas György: Balogh páter, a huszadik század Fráter Györgye. Szeged, Bába Kiadó, 2010. 5-9. oldal.
Miklós Péter: Mindszenty bíboros és Balogh páter. Vasi Szemle, 2015.05. Online elérhető: http://www.vasiszemle.hu/2015/05/miklos2.htm; Balogh páter politikai tevékenységeit igen széles körben járja körül a következő tanulmány, amelyet a Szegedi Egyetem oktatója, Miklós Péter írt: Balogh István politikai pályája. Doktori értekezés, SZTE, 2012. Az igen izgalmas dolgozat egyes részeit itt olvashatód: http://doktori.bibl.u-szeged.hu/1663/2/Miklos_Peter_tezisek.pdf
Fudala István (1956-): Teológiai tanulmányait Szegeden végezte, ahol pappá szentelése is történt 1981-ben. Korábban Mezőhegyesen és Mórahalmon (1988-1996) is volt plébános, majd 1996-tól 2000-ig az újszegedi templom szolgálatában is plébánosi tisztséget töltött be. István atyára a mély vallásosság volt jellemző, különösen nagy tisztelettel viseltetett Szűz Mária irányába. Úgy vélte, hogy a hitet nem elég csak hirdetni, tenni is kell azért, hogy a fiatalokat a keresztény értékekre lehessen nevelni, ezért számos nyári hittanos tábor szervezésében is részt vállalt. Szegedi működése során jelentős fejlesztések mentek végbe a plébánián, hiszen az energiatakarékos padfűtés, illetve az épület kifestése is megvalósult.
Források:
Az újszegedi templom. Újszeged honlapon elérhető cikk. Online: http://www.ujszeged.hu/?page=templom
Az életrajzi részletek egy része az Újszegedi Római Katolikus Plébánia honlapján közzé tett leírásból származnak, lásd itt: http://www.ujszegediplebania.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=272&Itemid=80
Füge Ildikó: A mórahalmi Arlechino Táncegyesület vezetője-elnöke, foglalkozását tekintve táncpedagógus és tánc- sportedző. Az Arlechino Táncegyesület 1985-ben született meg, és 1995-ben szerveződött egyesületté. Az egyesületen belül elsősorban majorett és modern tánc oktatására helyeződik a hangsúly. 2014-ben a településen megrendezett Mórahalom Open elnevezésű országos mazsorett bajnokság és nemzetközi mazsorett verseny egyik fő szervezője volt Füge Ildikó. A tartósan magas színvonalú munkájáért 2016 tavaszán a Csongrád megye Civil szervezete díját érdemelte ki a táncegyesület, amelynek képviselője-vezetője, Füge Ildikó vehette át a megtisztelő kitüntetést.
Források:
Táncvarázs Mórahalmon. Szegedma, 2013.12.23. Online: http://szegedma.hu/hir/szeged/2013/12/tancvarazs-morahalmon.html
Mazsorettek versenyeztek Mórahalmon. Délmagyar, 2014.06.11. Online: http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/mazsorettek_versenyeztek_morahalmon/2385486/
Az eseményről szóló fényképes tudósítást lásd itt: Díjeső a „Nemzeti esten” – hangbejátszással. Promenad, 2016.03.14. Online: http://m.promenad.hu/cikk/dijeso-a-nemzeti-esten-hangbejatszassal-164248
Joó Balázs (1976-): Római katolikus pap, majd 2007-től Mórahalom plébánosa. Teológiai végzettségét a Szegedi Hittudományi Főiskolán szerezte meg. Az éppen 10 éve Mórahalmon dolgozó Balázs atya ezekkel a szavakkal emlékezett vissza a kezdetekre: „Dr. Kiss-Rigó László megyéspüspök helyezett Mórahalomra 2007-ben. Akkor azt az intelmet kaptam tőle, hogy ez egy nagy plébánia, ezért terveim megvalósításához keressek partnereket, támogató civileket. Mivel mindig is fontos volt számomra a kapcsolatteremtés a hívekkel, nem volt kérdés, hogy minél előbb szeretném megismerni őket és elnyerni bizalmukat.” Balázs atya vezetésével az utóbbi években a templom több harangját is kicserélték, illetve a régi oltárkép is visszakerült az őt megillető helyre.
Források:
Bodrits István és Zombori István (szerkesztette): Mórahalmi ki kicsoda. Csongrád megyei ki kicsoda 1. Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 2009. 39-40. oldal
Az idézet forrása: Egy évtizede szolgál Mórahalmon Joó Balázs plébános. Mórahalom, 2017.09.20. Online: http://www.morahalom.hu/egy_evtizede_szolgal_morahalmon_joo_balazs_plebanos
Márton Gábor (szerkesztette): Szent László király oltalma alatt: A mórahalmi római katolikus templom és egyházközség története. Mórahalom, Szent László Király Plébánia. Harmadik, javított és bővített kiadás, 2017. 24-26. oldal.
Kalmár Ferencné: A mórahalmi parasztkórus egyik karvezetője volt, többek között Masa Gézáné, Burkovics Ferenc és a jelenlegi vezető, Mócsán Mária mellett. A Szegeden található Rókusi Általános Iskola egykori szakvezetője, aki igen sokat tett azért, hogy az iskolában megindulhasson az éneklés oktatása. Társaival együtt azon dolgozott, hogy a zenét közelebb tudja hozni a gyermekekhez.
Keczeli Dezső (1914-): A mórahalmi könyvtár első képzett szakembere Keczeli Mészáros Dezső volt, aki számos kulturális tevékenységben, eseményben is részt vállalt, ebből fakadóan személye igencsak meghatározónak mondható a település kulturális életében. Keczeli remek fodrász is volt, s az 1930-as évek első felében színházi fodrászként dolgozott, többek között a Nemzeti Színház kiváló előadóművészeinek is ő készítette a frizuráját. Ha ez még nem lenne elég, több vidéki színházi társulatoknál is munkálkodott, sőt játszott is: A színészet is nagyon vonzotta, 1938. augusztus 20-a volt az alsóközponti színjátszás kezdő állomása, amelyre Keczeli tanította be a Sík Sándor által megálmodott Szent István drámáját, sőt a főszereplőt is maga játszotta. Ahogy láthatjuk, Keczeli bácsi igen gazdag életutat tudhat maga mögött, amelynek fontos állomását képezte Mórahalom is.
Forrás:
Magyar Istvánné: A színjátszás legendás évei. Beszélgetés Keczeli Mészáros Dezsővel. Homokhátság, 2006.11.23. Online: http://ekozig.homokhat.hu/morahalom/pages/printPreview.aspx?1=1&id=1530010&type=48
Kószó Dezső: A mórahalmi úszómedence létrejöttében igen nagy szerepet vállalt Kószó Dezső, hiszen 1986-ban az ő, mintegy 2 millió forintos közadakozásából indulhattak meg az építési munkálatok. A nagylelkű adományozó tette előtt tiszteleg a mai napig az uszoda partján látható emléktábla. Kószó Dezső foglalkozása szerint használtalkatrész-kereskedő volt, s vitán felül megállapítható, hogy a település legnagyobb adófizetőjeként is tekinthetünk rá a strandfürdő létrehozásához adott jelentős méretű adománya miatt. Nevéhez kötődik a Madarász-tó kitakarításának megrendelése is, amelyet követően a tavat halastóvá alakították.
Lázár János: 2012 óta a Mórahalmi Amatőr Színtársulat rendezője, aki hivatásos szakmáját tekintve tanárként dolgozik. A nevezett évben Dálnoky Zsóka elhagyta a társulatot, s akkor úgy tűnt, hogy Mórahalmon nem lesz tovább amatőr színjátszás, mivel Dálnokynak nem volt kinevezett utóda. Ekkor és ilyen körülmények közepette került a társulat élére Lázár János. A társulatban jelenleg 17-18 ember játszik aktívan, akik között egyetemistától kezdve rendőrön keresztül esztergályosig bezáróan igen sok területen mozgó ember játszik, így a közös munka irányítása nem kis feladat Lázár Jánosnak. Ugyanakkor a rendező és a lelkes amatőr színészek sikeresen veszik az akadályokat, hiszen például 2016 tavaszán a szegedi kisszínházban, mint vendégszereplők adhatták elő Heltai Jenő neves vígjátékát, A Masamódot.
Magyar Istvánné Rozika (1947-): Végzettségeit tekintve népművelő és könyvtáros. Dolgozott a szegedi Somogyi-könyvtárban és Mórahalmon a Közösségi Ház vezetőjeként is. Számos kulturális egyesület vezetőségi tagja, így például a Csongrád Megyei Könyvtáros Egyesületnek és a Csongrád Megyei Helyi Lapok Egyesületének is betöltötte az elnöki pozícióját. Kiváló munkájáért több kitüntetésben részesült: 1994-ben nyerte el a Magyar Könyvtárosok Egyesületéért Emlékérmet, 2001-ben a Csongrád Megyei Közgyűlés Alkotói Díját, míg 2002-ben Mórahalom díszpolgárává választották.
Forrás:
Bodrits és Zombori: Mórahalmi ki-kicsoda, 2009
Martyin Lászlóné (1959-): Leánynevén Pásztor Bernadett Ágnes szegedi születésű s végzettségét illetően pedagógus. Felsőfokú tanulmányai során megfordult a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola matematika-kémia szakpárján, de a fizikai mozgás iránti érdeklődése a testnevelői szak elvégzésére is rábírta. A sporttal kapcsolatos elkötelezettségét jól mutatja, hogy még a Janus Pannonius Tudományegyetem testnevelői szakán is képesítést szerzett. A főiskolai és egyetemi évek végét követően a tanári pálya szépségeibe vetette bele magát, először Ruzsán oktatott, majd a mórahalmi Móra Ferenc Általános Iskolának lett a munkatársa. Edzői tevékenységei alatt számos országos és világ szinten is remek eredményt elérő fiatal sportolót nevelt ki. Emlékezetes esemény a 2014-es honkongi kötélugró-világbajnokság, ahol a mórahalmi ugrókötelesek Martyin Lászlóné vezetésével világbajnoki aranyérmet szereztek.
Forrás:
Bodrits és Zombori: Mórahalmi ki-kicsoda, 2009
Masa Gézáné (1939-): Nyugalmazott tanár és igazgató. Az 1950-es évek derekán tanítóképzőt végzett Szegeden, majd ugyanott a Tanárképző Főiskolán is diplomát szerzett, mint magyar nyelv és irodalom illetve ének-zene szakos tanár. Pályafutása elején a Mórahalmi Általános Iskolában tanított, majd ezt követően az aktív tanári pályafutásának második felét több szegedi általános iskolában töltötte (név szerint: a Béketelepi, a Hármán Kató és a Napos Úti Általános Iskolákban tanított). A nyugdíjba vonulása előtti tíz évében (1985-1995) iskolaigazgatóként is dolgozott. A „Röpülj, páva”- kör és a Mórahalmi Parasztkórus alapító karvezetője, több kitüntetés birtokosa, közöttük van a mórahalmi „Márciusi-díj” is.
Forrás:
Bodrits és Zombori: Mórahalmi ki-kicsoda, 2009
Az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar hivatalos tájékoztatója: Kari Közlöny, 2008. 2. szám. 56. oldal.
Masa Viktória: A korábban még Alsóközpont nevet viselő Mórahalom kulturális életének üde színfoltja volt 1938. augusztus 20-a. Ezen a napon mutatták be Sík Sándor professzor úr „István király” című drámáját, amelyet a helybéli Keczeli Mészáros Dezső tanított be. A neves műben, Gizellát – tehát István királyunk feleségét – alakította Masa Viktória. Mintegy 6 évtizeddel később így emlékezett vissza a színjátékra: ”Aztán beléptem a helyi leányegyletbe, s így kerültem a színjátszókhoz is. Mindig szerettem énekelni, s nagyon örültem, amikor megkaptam Gizella szerepét. Dezső nagyon aranyos volt, sokat segített. A szerephez való frizurámat is ő csinálta, még mindig emlékszem, milyen formára fésülte a hajamat. Ezek voltak életem legszebb évei…”
Mócsán Mária Zita (1954-): Mórahalmi pedagógus s karnagy. Szegeden a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán 1976-ban szerezte meg a magyar nyelv és irodalom – ének-zene szakos képesítését. Több évtizedig volt a helyi általános iskola tanára, egyben az énekkar vezetője is. A zenei életben számos sikert könyvelhetett el: Énekkara az Éneklő Ifjúság nevet viselő hangversenyeken arany minősítést érdemelt ki, a Mórahalmi Parasztkórus karnagyaként a kórussal pedig arany, ezüst illetve kiváló minősítéseket nyert el. Mindezek mellett az 1999-ben alakult Szó-Mi-Szó énekegyüttes karvezetői posztját is betöltötte, majd az előző mintájára szerveződött VBK Singers együttest is vezette. A magyar nyelv és irodalom területén is jelentős eredményeket ért el, több szakmai tankönyv társszerzője vagy alkotója. 2002-ben a Mórahalmi Általános Iskola magyar szakos munkaközösségének tagjaként a Dinasztia Tankönyvkiadó pályázatán első helyezést ért el. 2010-ben jelent meg a „Szövegelő. 6. osztály: Szövegértést fejlesztő gyakorlatok” elnevezésű munkafüzete.
2014-ben Csongrád Megye Közművelődéséért Díjban részesült.
Forrás:
Bodrits és Zombori: Mórahalmi ki-kicsoda, 2009
Nokta Gábor (1982-): Kiskunhalasi származású néptáncpedagógus és koreográfus. Jelenleg a kiskunmajsai Mayossa Hagyományőrző Egyesület elnöke és művészeti vezetője. Az Egyesület 1995-ben jött létre annak célzatával, hogy a hagyományos magyar táncokat és néphagyományinkat meg tudja ismertetni az érdeklődőkkel. A Kiskőrösön megrendezett XIV. Néptánc Találkozón arany díjazást nyert el a Mayossa Ifjúsági Táncegyüttes./simple_tooltip] Az Egyesület gyermekekből és felnőttekből álló művészeti csoportokat is működtet. Nokta Gábor az ország egyik legnagyobb gyermek néptánc-táborának, a Lurkó tánctábornak a főszervezője is.
Orosz Lőrinc (1942-): A mezőkovácsházai születésű Lőrinc atyát 30 éves korában szentelték pappá, majd több Csongrád megyei településen és városban szolgált, így például Mórahalmon (1972-1975), Domaszéken (1975-1977) és Szegeden (1977-1986) volt káplán, majd 1986-tól 1988-ig már mórahalmi, utána pedig földeáki (1988-1991) és debreceni (1991-2017) plébánosként tevékenykedett. 2017-ben vonult nyugdíjba, búcsúszentmiséjét a debreceni Szent-Anna székesegyházban tartotta. Lőrinc atyát Krakomperger Zoltán váltotta, jelenleg ő tölti be a város plébánosi tisztségét.
Ótott Zsolt (1971-): Néptáncpedagógus, illetve magyar és történelem szakos tanár. Jelenleg Üllésen dolgozik az általános iskolában, ahol a magyar néptánc és néphagyomány szépségeivel is igyekszik megismertetni a gyermekeket Az üllési nyári tánctáborok egyik vezető szervezője, s eme táboroknak alapvető célja, hogy a gyermekeknek élményszerűen tudjanak néptáncot oktatni. Továbbá a szervezők hangsúlyt fektetnek arra is, hogy a táborozók határon túli társaikat megismerhessék, ezért a táborok fontos szerepet vállalnak a magyarságtudat ápolásában is. Minden bizonnyal ennek tudható be az is, hogy ezek a táborok nagyon népszerűek, hiszen évről-évre egyre több a jelentkező. Ótott Zsolt Mórahalmon is oktatott néptáncot.
Perlaki Flórián (1947-): A Csanádapácán született pap Szegeden végezte teológiai tanulmányait s ugyanitt – pontosabban az újszegedi Római Katolikus Plébánián – lát el papi munkálatokat. A korábbi években más településeken is teljesített plébánosi szolgálatokat, így például Mórahalmon, s Dombegyházán is megfordult. Az atyában mindig megvolt a jóra való törekedés célzata, az emberi lélek ápolása iránti tenni akarás vágya, ezért csatlakozott az 1970-es évek derekán a Fokoláre elnevezésű katolikus lelkiségi mozgalomhoz.
Sipeki Balás Margit (1888-1979): Az Alsótanyaközpont első óvónője, a boldog békeévek sorai között helyet foglaló 1888-as esztendőben született a történelmi Magyarország keleti felén elhelyezkedő erdélyi Tasnádszántón. Az 1920-as trianoni rendezést követően a család a megcsonkított Magyarországra vándorolt, ahol Margit néni lánytestvéreivel együtt pedagógusi diplomát szerzett. A második világháború kitörése előtt, az 1938-ban megnyitott első mórahalmi óvoda vezetője lett. Mint óvónő a gyermekek iránti feltétlen szeretete közismert volt, ugyanakkor a gyermeknevelés mellett a főzésben, a receptek gyűjtésében és a növények gondozásában is örömét lelte.
Soós Dénes (1937-2008): Kiskunhalason született plébános atya, aki a teológiai tanulmányait Szeged és Eger városaiban végezte el. Lelkiismeretes munkavégzéséért 2000-ben pápai prelátusi kitüntetést érdemelt ki, amely az egyik legjelentősebb egyházi kitüntetés, amelyet a Szentszék adományoz az arra érdemeseknek. Mintegy harminc évig (1961-1993) szolgált a Váci Egyházmegyében, majd onnan Szeged-Csanád Egyházmegyébe került. Több Csongrád megyei településen volt káplán, plébánosként pedig szintén több városban megfordult, közöttük 2002 és 2007 között Mórahalmon is. 2007. augusztus 1-én mindszenti plébánosnak lett kinevezve, utóda a mórahalmi plébánosi poszton a jelenleg is aktív Joó Balázs atya lett. Temetésére 2008. február 5-én került sor a szülővárosában található római katolikus temetőben.
Szécsy György (1886-1970): A mai Mórahalom szülöttje az újszegedi tanítóképzőben szerezte meg a felsőfokú végzettségét. Mintegy 20 éven át tanított a királyhalmi iskolában. Szécsy viszonylag fiatalon – alig volt 16 éves – vált a Szegedi Napló nevet viselő újság tanyasi tudósítójává, cikkei elsősorban a szegedi paraszti világot érintő társadalmi és gazdasági kérdésekről szóltak. Harcolt az első és második világháborúban is. Életének alkonyáig írt cikkeket különféle szegedi lapokba, Móra Ferenccel és Móricz Zsigmonddal is jó kapcsolatot ápolt. Neve igen meghatározó a mórahalmi helytörténeti kutatások elindításában, amiben a neves néprajztudósunk, Bálint Sándor is a segítségére volt. Még életében kiadásra került a Képek Mórahalom múltjából és jelenéből címet viselő monográfiája (tehát önálló könyve). Szécsy György 1970-ben a mórahalmi szociális otthonban adta vissza a lelkét a Teremtőjének.
Szerényi Julianna: Bátran kijelenthetjük azt, hogy neve összeforrt a mórahalmi óvoda korai történetével, hiszen az első óvónők egyike volt. 1942-ben – tehát amikor már javában tartott a II. világháború – vette át az óvoda vezetését a szintén neves Sipeki Balázs Margittól. Szerényi Jutka néni megközelítőleg 3 évtizeden keresztül volt óvodavezető, de a kezdeti évek különösen nehezek voltak a háború okán. Munkáját nagyban segítette Póka Györgyné, aki dajkaként és szakácsként is dolgozott az óvoda falai között.
Tanács Zoltán: A Mórahalmi Tömegsport Egyesület vezetője, s ugyan korábban még kézilabdacsapatok is tartóztak az egyesülethez, ma már csak a női focicsapaton, hivatalos nevén a Női Labdarúgó Szakosztályon van a hangsúly. A női kispályás labdarúgó csapatnak nemcsak az edzője, hanem szervezője és összefogója is. A játékosok mindannyian igazoltak, és hivatalos keretek között rúgják a bőrt. A hölgyek számos különböző tornán képviselték és képviselik Mórahalmot, így például a ruzsai és megyei sportnapokon, továbbá megyei amatőr kupákon, illetve megyei bajnokságokon is fociznak. Érdemes azt is megemlíteni, hogy sokszor igen sikeresen veszik az akadályokat, ennek bizonyítéka, hogy 2009-ben veretlenül zárták az őszi szezont.
Tóth Menyhért (1904-1980): A XX. század második felében, viszonylag későn, de még életében felfedezett mórahalmi születésű Kossuth-díjas festőművész-grafikus. A korabeli magyar művészet egyik vezéralakja, aki a képein keresztül próbálta visszaadni a vidéki lét sokszínűségét, az emberek közötti kapcsolatok értékességét és a becsületesség fontosságát. A Tóth Menyhért életmű igen gazdag, alkotásai között átvitt értelműek (allegorikus), valóságon átívelőek (szürreális), de persze a falusi életet bemutató elbeszélő jellegű művek is fellelhetőek. Ugyanakkor érdemes utalnunk arra a sajátságos portréfestészetére is, amelyben olykor a valóságtól eltérő torz formákat is megjelenített. A mórahalmi városi könyvtár 1992-ben vette fel a Tóth Menyhért nevet, így tisztelegve a festőművész kultúraközvetítő fáradozásai előtt.
Vastag István (1966-): Az újvidéki születésű Vastag István a zenei élet nemzetközileg is ismert és elismert képviselője. A művészet és a zenei világ iránti elköteleződése és szeretete igen hamar kialakult. Erről tanúskodik az is, hogy amennyiben az életrajzára tekintünk, akkor azt láthatjuk, hogy tanulmányai során mindvégig a zenei pályára készült: Általános iskolás éveiben az újvidéki Alapfokú Művészeti Iskolába, majd onnan Zenei Konzervatóriumba ment és végül az újvidéki Művészeti Akadémia falai között tanult. Mint tanárember, a klarinét és fafúvós hangszerek mestere lett, fúvószenekarával pedig Közép-Kelet-Európa számos területén megfordult, így például Erdélyben, Vajdaságban, Horvátországban, Lengyelországban, Ausztriában illetve Németországban is. Akadémistaként számos országos versenyt nyert. Jelenleg a Mórahalmi Alapfokú Művészeti Iskola vezetője.
Winkler József (megh.1985): A korábban Szeged-Alsóközpont nevet viselő, de ma már Mórahalom néven ismert településünkön majd három évtizedig töltött be plébánosi munkakört, pontosabban megfogalmazva 1957-től egészen az 1985-ben bekövetkezett haláláig. József atya idejében – az 1970-es évektől kezdve – jelentős javítási és fejlesztési munkálatokon esett át a templom. Vegyük őket sorra: Nagy István vezetésével ebben az időszakban került kifestésre a templom, öntöttvasból szembemiséző oltár lett készítve, de fontos lépés volt a templom körüli csatornázás kiépítése is. Winkler plébános alatt a templom tornyát szintén felújították, ahogy a tetőcserepek cseréjére is sor került. A plébánost kívánsága szerint a mórahalmi temetőben helyezték örök nyugalomra.