Természetvédelmi területek
|
|
Mórahalom környéke csodálatos, egyedi tájakban gazdag. Természetvédelmi területei a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága alá tartozó Körös-éri Tájvédelmi körzethez tartoznak. Ezek a területek: a Madarász-tó, a Nagyszéksós-tó, a Csipak semlyék, és a Tanaszi semlyék. A „semlyék” Szikesedő, vizenyős területek elnevezése. Mórahalom közvetlen környezetében ilyen terület a szövegben is olvasható Csipak-semlyék is, amelynek feltérképezésére Mórahalom és a környező területek – értve ezalatt az ország déli szegletét, név szerint Kelebia, Öttömös és Ásotthalom településeinek – talajára leginkább a homokos, lösszel borított felszín volt a legjellemzőbb. Ezt a vidéket egykoron számos üde rét díszitette, amelyek mára már alig érhetőek tetten, itt-ott maradványfoltok emlékeztetnek rájuk. Ebből fakad, hogy a nevezett területek természetes formájának a megmaradását már mesterségesen kell biztosítani, ezért tapasztalhatjuk azt, hogy több esetben helyi vagy országos védelem alatt állnak. Jelenleg 13 darab ilyen területről van tudomásunk, amelyek 2013 januárja óta a Körös-éri Tájvédelmi Körzet részét képezi, mint ahogy ez olvasható a Kiskunsági Nemzeti Park honlapján.
A Tanaszi- semlyék relatíve magasabb fekvésű, növényvilága változatosnak mondható. A terület legértékesebb növénye a nedves és homokos réteket kedvelő pókbangó, amely mintegy tízezres állományban lelhető fel a Tanaszi-semlyék területén. Külön érdemes megemlíteni, hogy itt az átlagnál – amely kb. 15-30 cm-es – nagyobb méretű egyedeket is találhatunk. További jellemző növény a mocsári kosbor, a tavasz hírnőkeként megjelenő tarka sáfrány, de megtalálható a tarka nőszirom is.
|
|
A mórahalmi semlyékek közül a Csipak-semlyéket külön meg kell említenünk, mivel a terület növénytani értéke igen kimagasló. A nevezett semlyék területén nagy számban megtalálható a |
|
A Madarász-tó egy igen hosszan elnyúló buckaköz medrében található. Napjainkban haltenyésztésre is használják, ezért van az, hogy a tóba időközönként halbetelepítéseket is végeznek. A halállomány szaporítása mellett igen fontos, hogy mindig megfelelő mennyiségű víz is legyen a mederben. Ugyan a szárazabb időszakok megnehezítik a vízpótlást, de a tó nagyobb mélysége okán a nyílt vizes területek probléma nélkül fenntudnak maradni. Nagyon fontos megemlíteni, hogy a növényzet – például a tündérrózsa, a sás, a gyékény és a nád – igen aktív életet él, s ez a tényező jelentősen meghatározza a tó természeti értékét. A tó természeti környezete igen élénk kapcsolatot ápol az állatvilággal, erre jó példázat, hogy mióta a A mórahalmi Nagyszéksós-tó egykoron igen mély, szikes jellegű tó volt, amely napjainkra halastóvá vált, környezetében a nád előretörése figyelhető meg, majd az 1980-as évektől a csapadékmennyiség csökkenése a kiszáradás útjára helyezte a tót. A tó vízmennyisége az utóbbi években újra elkezdett növekedni, amelyre nyilvánvaló hatással voltak azok a mesterséges beavatkozások, amelyek a tó korábbi fényének visszaállítását szerették volna elérni. Ráadásul a területen megjelent a bivalylegeltetés is, amely érdemben hozzá járult ahhoz, hogy a nádas területek visszaszoruljanak, amivel párhuzamosan a tiszta vízi felületek újra erőre tudtak kapni. Továbbá kétségtelen az is, hogy a bivalyok megjelenése gazdagabbá tette a tó környezetét. A nádasokban a vörös gém, bölömbika és a törpegém kezdett el fészkelni.