Nagyszéksósi Bivalyrezervátum
Ha Röszke felé visz az utatok, és elnéztek balra ott, ahol a kerékpár út átkanyarodik a semlyékes bal oldali területről az út jobb oldalára, egy gyönyörű, náddal mintás, nagy vízfelületet pillanthattok meg. Ez a Nagyszéksós-tó.
Az 1970-es években még halastóként használták, de a 90-es évek elejére már alig volt nyílt vízterülete, annyira kiszáradt, és benőtte a nád.
De az ezredforduló után a város gondolt egy nagyot, és elhatározta, hogy segít a tónak visszafoglalni a területét a nádtól. Méghozzá olyan módon, ami ugyan nem hoz gyors változást, de teljesen környezetbarát megoldás. Bivalyokat hozattak Mórahalom határába. Negyvenöt fiatal állat – 15 anyaállat és 30 növendék – kezdte meg a bentlakást a dél-alföldi régió első bivalyrezervátumában 2008-ban.
A bivalyok telepítését követően a náddal borított területek jelentősen lecsökkentek, az újra láthatóan megjelenő nagyobb vízfelület elősegítette a területet elhagyott madárvilág visszatérését, az itt még nem fészkelt fajok megjelenését, valamint a növényzet (tavirózsa) újra szaporodását.
2012-ben a Bivalyrezervátum fejlesztéseként a tájba illeszkedő, náddal fedett bivalybeálló épült a tó közelében, kialakítottak egy bemutató- és oktatóházat, egy eszköztároló színt, valamint egy mérőközpontot, ahol a bivalyok szakszerű tenyésztéséhez szükséges vizsgálatokat végezhetik el.
Ez nekünk nem csak azért jó, mert segít az eredeti természeti környezet fenntartásában, és visszahoz egy olyan fajt a területre, ami sokáig fontos részét képezte az itteniek életének, hanem azért is, mert a mi bivalyainkra a vendégeink is kíváncsiak.
A terület körbejárható, gyakran a kerítéshez közel legelésző állatok egészen közelről is megfigyelhetők, illetve a terület mellett elhelyezett magaslesről az egész táj átlátható. A rezervátumot körülvevő puszta képe és hangulata, a határtalanság érzete, az élő táj folyamatosan változó képe lenyűgözi az idelátogatót, átélhetővé teszi az Alföld hamisíthatatlan hangulatát.