Tóth Menyhért, a képíró
Nem tudom, tudtad-e, hogy Mórahalom is büszkélkedhet nemzetközi hírű festőművésszel. Tóth Menyhért neve nem olyan közismert, mint Munkácsy Mihályé, pedig művészete a legnagyobbak közé emeli őt.
Itt született nálunk, 1904. január 04-én, és bizonyos értelemben velünk is maradt. Hogy miért mondom ezt? Mert ízig-vérig homoki ember volt ő, aki azoknak az értékeknek mentén élte az életét, amelyeket az itteniek is fontosnak tartanak: munka, család, becsület, kitartás, az otthon és a föld szeretete.
Apja kapás vincellér volt, egyszerű, kétkezi munkával élő ember, aki fiát taníttatta, és támogatta azon az úton, amit választott magának. Ez akkoriban nem volt megszokott dolog. A szegény ember fiának korán munkába kellett állnia.
Anyja egyszerű parasztasszony, aki gyötrődve nézte fia küzdelmét az élettel, és nemigen látta, hogy a fia boldogulást találna magának a képeivel. A sors mostohán bánt vele, de ő nem hagyta magát. Végigment az úton, amin elindult, hiába állta útját betegség, vagy lenézés, vagy meg nem értettség. Falun élte le az életét,
Miskén paprikát és majorannát termesztett, ebből tartotta el magát, és vette meg a festéshez szükséges kellékeket, anyagokat. A falubeliek nemigen értették meg, de ő nem vette zokon tőlük. Valóban, az ő képeit nehéz megérteni, mert amit fest, abban több van, mint amit a szemünkkel látunk. Szerette az embereket, akik körülvették, és szerette a földet, ahol élt. A magyarok nagyjai közül sokan külföldön találtak megbecsülésre. Ki tudja – talán ő is sikeresebb lett volna, ha háta mögött hagy mindent. De maradt.
Hiszen az ő élete is csak így lehetett teljes: „Kell a föld a talpam alá, hogy a helyemen legyek!”
Mórahalmon kiállítása 1979-ben volt, ahol ő is jelen volt még. Akkor adományozta oda egyik képét
