Természeti adottságaink
Valaha régen a Kiskunfélegyházától Újvidékig elterülő hatalmas terület pusztaság volt. Futóhomok, tócsák, nádasok, járhatatlan utak és néhol dombok váltogatták egymást. A legelőkön állattenyésztés folyt. A pásztorok családjukkal az általuk épített galyibákban a domb tetején húzódtak meg.
Csizmazia György írása alapján a település névadója, a Móra-domb a történelem előtti korokban (neolitikum, bronzkor) keletkezett dombok, ún. Kunhalmok egyike volt. Ezeket lakódombként majd temetkezési helyként, később őrhelyként és határjelzésként is használták. A Móra-domb nagy részét az 1980-as években elhordták új házhelyek feltöltéséhez.
A mórahalmi tájon a homok, a vizek, a szelek, esők, fagyok és aszályok örök kavargása látszik. Mórahalom tipikus mezőgazdasági táj nádasokkal, semlyékekkel, erdőfoltokkal, megművelt földekkel színes terület. A vidék tengerszint fölötti magassága 85- 95 méter között változik. A mélyebben fekvő területek tavasszal és nedvesebb időszakokban tartósabb ideig víz borít, ezeket a területeket nevezik semlyékeknek. Itt található a Duna – Tisza közi homokvidék hajdani szikes tóláncolatának értékes maradványa, a
Madarász tó, és a semlyékes Nagyszéksós-tó.
A mórahalmi kistérség a mérsékelt éghajlati övbe tartozik. Ez a jelleg jól meg is mutatkozik a nagy hőmérsékleti ingadozásokban is. Az évi középhőmérséklet +22°C. A fagyos napok szeptember végétől május végéig tartanak, az esős napok száma 96- 131 között ingadozik. A csapadék aszályos esztendőkben 10mm, átlagos években 70-80 mm.