Természetvédelmi területek
Mórahalom környéke csodálatos, egyedi tájakban gazdag. Természetvédelmi területei a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága alá tartozó Körös-éri Tájvédelmi körzethez tartoznak. Ezek a területek: a Madarász-tó, a Nagyszéksós-tó, a Csipak semlyék, és a Tanaszi semlyék. Szikes tó mivoltából kifolyólag törvény által védett természeti terület a Kisszéksós-tó is.
Az ország déli részén, Kelebia, Öttömös, Ásotthalom, és Mórahalom környéke homok- és löszvidék volt, amit valamikor üde rétek, szikesedésre hajlamos buckaközök tagolták. A táj azóta sokat változott, s ami megmaradt belőle, azt védeni kell. Hogy ennek a védelemnek nagyobb hangsúlyt adjanak,ezeket a megmaradt területfoltokat – szám szerint tizenhármat – 2013 januárja óta egy tájvédelmi körzetbe vonták, s ez lett a Körös-éri Tájvédelmi Körzet.
A Tanasz- semlyék legnagyobb értéke a tízezres számot elérő pókbangó állománya. E fajnak itt szokatlanul erős és magas növésű példányai is előfordulnak. Ezen kívül a mocsári kosbor, a magasabb térszíneken pedig a tarka sáfrány és a tarka nőszirom is gyakori.
A mórahalmi semlyékek közül a Csipak-semlyéknek ugyancsak növénytani értékei a kiemelkedők. Nagy számban fordul itt elő a szibériai- és a fátyolos nőszirom, a kornistárnics, a mocsári kosbor és szálanként a pókbangó.
A Madarász-tó egy hosszan elnyúló buckaközt tölt ki. Jelenleg haltenyésztésre is használják. Bár a száraz időszakok bizonytalanná tették a vízpótlást, de a nyílt vizes területek a tó nagyobb mélysége miatt jórészt fennmaradtak. Ugyanakkor a növényzet – a tündérrózsa, a sás, a gyékény és a nád – térhódítása számottevő. A tündérrózsa megtelepedése óta állandó fattyúszerkő telep éli itt mindennapjait. A nádasokban több gémféle költ. A parti zónában, sekélyebb partokon gulipán is rendszeresen fészkel. Az utóbbi években költő fajként itt is megtelepedett a bütykös hattyú. A vidra állandó lakója a tónak.
A mórahalmi Nagyszéksós-tó valamikor eszményi mélységű, szikes jellegű tó volt, majd halastóként hasznosítás és egyéb tényezők miatt teljesen elnádasodott és a nyolcvanas évek közepétől tapasztalható csökkenő csapadékmennyiség miatt többnyire teljesen kiszáradt. Az utóbbi években a bivalyok hathatós segítségének köszönhetően újra teret nyert a nyílt víz, megoldódott a vízvisszatartás, és így gazdagabb élőhellyé vált a terület. A nádasban a vörös gém, bölömbika és a törpegém előszeretettel fészkel. Újra lehetőséget nyújt a tó az itt korábban előfordult vízi madarak megtelepedésére. A tó környékén megmaradt gyepfoltokon háborítatlanul virít a mocsári kosbor.