Egészségügy – orvosok a múltban
Szeged városa az 1890-es években szervezte meg Alsóközponton a hatósági orvosi állást. Ekkor került sor néhány szülésznő (bába) alkalmazására is, akik felvételük előtt a szegedi bábaképzőben tanultak.
A tanyákon patika sehol sem volt; az orvosok a betegeket a legszükségesebb gyógyszerrel a házipatikájukból látták el, különleges gyógyszerért a legközelebbi faluba vagy városba kellett menniük. Sokszor mire gyógyszer megérkezett és a beteg hozzá juthatott volna, vagy meggyógyult vagy meghalt.
Ha gyermek született a szegényebb sorban élők az újszülöttet rongyokba bugyolálták, sok esetben a tápszert nem is ismerték – ha ismerték a patikákban leginkább hiánycikk volt. Az anya száraz zsemlét rágott össze cukorral, amit rongyokba csavart (ez volt a cuca) s ezt adta a síró gyermekének. De ez a jobbik eset volt. Néha előkerült a vízben leáztatott mákfej, amit a gyermekkel megitattak s ettől megbódult, hosszú időre elaludt. Ezt nevezték „mákonyozásnak”.
Hittek a „szemmel verésben”, vagyis abban, hogy a baba azért sír sokat, mert valaki megverte szemmel; s hittek a „fáslizásban” is, amikor úgy összeszorították a kicsi kezét, lábait egy dunnába hogy z moccanni sem tudott – hátha megnyugszik.
Nem csoda, hogy a tanyákon nagy volt a csecsemő halálozás. A rossz, egészségtelen lakásviszonyok és az élelmiszerek hiánya évről évre fokozódott, csak a védőnők hálózatának kiépítésével állt be néminemű változás. A védőnők állami támogatással tápszert , cukrot, tejet, babakelengyéket szereztek, tanácsokat adtak a szülőknek és fokozódott a családvédelem. 1962-ben Mórahalmon 118 gyermek született és egy sem halt meg. Az anyakönyvi hivatalt Szeged III. kerületi hivatalaként 1895. október 1-jén állították fel, 1950 január 1-jén lett önálló.
Szeged – Alsóközponton – 1950-től Mórahalom – számos orvos gyógyította a betegeket. A közelmúlt orvosai még sokak által felidézhetők, de a régebbiekre már csak az idősebbek emlékeznek, a legrégebbiekre pedig már ők sem. Csak hallomásból emlegetnek egy – egy orvos történetet, amelyet szüleiktől hallottak gyermekkorukban.
A mai idősebb korúak mondják, hogy szüleik sokat emlegettek bizonyos Oláh doktort, aki az első világháború után hosszú ideig itt dolgozott Szeged – Alsóközponton. Azt mondták, hogy sok mindenhez értett, még lábamputációt is végzett helyben, egy itt élő orosz hadifoglyon.
A harmincas évek elején néhány évig Dr. Papp Sándor is gyógyított a községben, aki utána a Feketeszéli orvos lakásba költözött és ott folytatta munkáját. Mórahalomról is sokáig eljártak hozzá a betegek, még az ötvenes években is. Hívásra házhoz is eljött, de kocsit kellett küldeni érte, mert mozgáskorlátozottsága miatt nem bírt motorkerékpárt használni.
Dr. Mészáros Ferenc is a harmincas években élt és dolgozott itt. Szüleink ismerték és sokszor emlegették Mészáros doktort, aki már abban az orvos lakásban rendelt, amelyben most a bölcsőde működik. Családja is itt lakott, egy leánya és egy fia volt. A visszaemlékezők szerint innen Bács – Kiskun megyébe költöztek el.
Dr. Krizsa Ferenc követte Mészáros doktort a faluban. A mai Tüdőgondozó épületében volt a rendelője. Innen Csorvára távozott családjával együtt, majd Lengyelkápolnán (ma Zákányszék) töltött hosszabb időt. Egy fia és egy lánya volt, mindketten orvosnak tanultak és Szegeden élnek.
Dr. Wehli Béla ugyancsak a harmincas években került Szeged – Alsóközpontra. Először a falu szélén, az útász házon túl bérelt egy házat, ott lakott családjával együtt és ott volt a rendelője is. Később beköltöztek a faluba. Nagy tudású, jó orvosnak tartották. Eredményesen gyógyította a tüdőbetegeket is, ezért más vidékről is sokan felkeresték. Rendelkezett röntgen – készülékkel is. A II. világháború idején behívták munkaszolgálatra. Az oroszországi frontra került, ahonnan nem tért haza.
Dr. Matusovits Leó a harmincas évek végétől 1950-ig praktizált Szeged – Alsóközponton. Általános orvosi teendői mellett az iskolaorvosi feladatot is ellátta. Rendszeresen tartott az iskolában egészségügyi szűrővizsgálatokat és kezeléseket. Fogorvoslással is foglalkozott. Jó fogásznak tartották. Abban az időben nem Szegedre jártak fogorvoshoz az emberek, hanem hozzá. Matusovits doktor magas, szikár, katonás ember volt. Határozott stílusban beszélt a betegekkel, de nem volt barátságtalan. Azt mondták róla, hogy korábban katonaorvos volt, onnan van a kissé fegyelmező, katonás modor. A falu sajnálta, amikor elment Mórahalomról. Ismeretünk szerint Ajka városban élt de Szegeden temették el a családi sírhelyre, 98 éves korában.
Dr. Literáthy Elek az 1940-es évek elején került a községbe. Idősebb, jóságos doktor bácsi volt. Családjával együtt a már említett orvos lakásban lakott. A háború után közvetlenül igen mostoha körülmények között dolgozhatott. Fűtetlen rendelő, hiányzó gyógyszerek és hiányos gyógyászati eszközök nehezítették a munkát. Pályájának súlyos betegsége, majd a halál vetett véget. A lakosság nagy részvéte mellett, itt temették el 1949-ben.
Dr. Pap Károly a negyvenes évek végén Csorváról (ma Ruzsa) jött Szeged – Alsóközpontra. Az itt töltött évtizedek alatt összeforrt a lakossággal. Fáradhatatlan és lelkiismeretes orvos volt. Sok évig egyedül látta el az egész települést, csak 1962-ben kapott Mórahalom második körzeti orvosi állást. Motorbiciklin járta a tanyavilágot. A rendelés után teljesítette a házhoz hívásokat, minden esetben odaért a beteghez, ha hívták. Szülész – nőgyógyász orvosként ellátta az anya- és csecsemővédelmi tanácsadást, és vezette a szülőotthont, annak fennállása alatt. Sok egészségügyi ismeretterjesztő előadást, betegápolási tanfolyamot tartott belterületen és a tanyai iskoláknál.
Rendkívül egyenes, szókimondó, jó humorú ember volt.
Dr. Fodor Szilárd 1962-től, 1989-ig volt Mórahalmon körzeti orvos. Fiatalon került az újonnan szervezett második orvosi körzetbe és 27 év után innen vonult nyugdíjba. A körzeti orvosi munkája mellett a helyi bölcsődének is orvosa volt, amíg főállású gyermekgyógyász nem került a községbe.
Szelíd, békés természetű, udvarias ember volt. Úgy emlegették, hogy “Szilárd doktor úr”, a keresztnevén, közvetlenül. Munkatársaival, orvos kollégájával mindvégig jó kapcsolatot tartott. Betegei emlegetik, hogy különös képessége volt az injekció beadásához. Fájdalommentesen, észrevétlenül tudta beoltani a betegeket. Amikor az egészségház felépült 1973-ban, családja is Mórahalomra költözött a szolgálati lakásba. Nyugdíjba vonulása után Szegeden munkahely várta, a városi egészségügyben még évekig dolgozott helyettes körzeti orvosként. Felesége Dr. Novák Alexandra gyógyszerész, Szegeden megalapította a Vasas Szent Péter Gyógyszertárat.
Dr. Pauli Szilárd néhány évig dolgozott Mórahalmon. A fejlesztésként indult harmadik körzet orvosa volt 1993-ig.
A szakorvosi ellátás a tüdőgyógyászattal kezdődött el a községünkben.
Dr. Leitner Margit volt az első tüdőgyógyász szakorvos Mórahalmon az 1930-as években. A II. világháború idején a bombázások elől a mórahalmi határőr laktanyába menekítették a szegedi II. kórház belgyógyászati osztályát. Vele együtt jött Leitner doktornő is, és a háború után is itt maradt. Eleinte a laktanyában, később a mai tüdőgondozó épületében volt a rendelője. Elbűvölően kedves modora, mosolygó kék szeme és nagy türelme megnyugtatóan hatott a betegekre. Később – 1956 elején – családjával Szegedre költözött és a kiskundorozsmai TBC Gondozó Intézet orvosa lett.
Dr. Rózsa József a deszki Tüdőszanatóriumból 1956-ban került a mórahalmi TBC Gondozó Intézetbe. Döntő szerepe volt abban, hogy a megüresedett határőrlaktanya épületében létrejött a TBC-s Átképzős Szociális Otthon, amelynek megszervezője, alapítója és orvosa volt. Ebben a megyei intézetben 1957-től női szabó, cipész, asztalos, lakatos és villanyszerelő szakmát tanulhattak a gyógyult fiatalok, esélyhez jutva az önálló élethez, önmaguk fenntartásához. Amikor elfogytak az átképzésre váró fiatalok, az intézet idős emberek otthonává alakult át és ma is így működik. 1972-ben a Csongrád megyei Tanács Egészségügyi Osztályának vezetőjévé nevezték ki – az a megyei tiszti főorvosi munkakör volt akkor. A megyei szolgálat szükségessé tette, hogy Szegedre költözzenek, 1999-ben halt meg.
Dr. Varga Julianna 1972. január 1-től volt a TBC Gondozó Intézet szakorvosa. Lelkiismeretes jó orvos volt. Nemcsak a betegséget gyógyította, hanem a beteg családjának gondjait – bajait is igyekezett orvosolni. Sokszor eljárt intézményeknél, hivataloknál egy – egy súlyos helyzet megoldása érdekében, ha a beteg gyógyulását ezzel segíteni lehetett. Később Szegeden a Városi Tüdőbeteg Gondozó Intézet vezetője lett, itt dolgozott nyugállományba vonulásáig.
Főállású gyermekgyógyász szakorvosi státuszt 1968-ban kapott Mórahalom község. Az évek során több gyermekorvos követte egymást. Az első gyermekorvos Dr. Miklósi Marianna volt, aki nem sok idő múlva férjhez ment és Szegeden kapott állást. Őt Dr. Katona Zoltán követte, aki később Kiskunhalason lett kórházi gyermekorvos, majd osztályvezető-főorvos. Dr. Szabó Ervin, majd utána Dr. Keresztes István szintén néhány évig gyógyítottak Mórahalmon. Ezt követően Dr. Nagy Aranka hosszabb ideig, majd Dr. Pogány Eszter néhány évig töltötte be a gyermekorvosi állást. A felsoroltak egyike sem kívánt letelepedni Mórahalmon. Jelenleg a gyermekorvosi állást Dr. Forgács Erika tölti be a szülők és gyermekek megelégedésére.
Dr. Dézsi Csaba 1972-től nemrég bekövetkezett haláláig gyógyított a településen.
Dr. Sebők Zsuzsanna 1989-től, Dr. Fehér Éva 1993-tól gyógyítja állandó jelleggel a betegeket. Ők helyettesítő orvosként ezt megelőzően is itt dolgoztak, és időközben le is telepedtek Mórahalmon. A működési körzet korábbi meghatározása ellenére a háziorvosok a betegek által szabadon választhatók.
A főállású orvosokon kívül meghatározott napokon a Móra Vital Kft-ben igénybe lehet venni a szakrendeléseket. Rendszeresek a különféle szűrővizsgálatok is. A fürdőből gyógyfürdő lett, jól felszerelt gyógytornateremmel, gyógytornászokkal. A lakosság jó egészségügyi ellátásának így minden feltétele adott.
Patika
A gyógyszertár nélkülözhetetlen feltétele a gyógyításnak, akár csak a jó gyógyszerész. Mórahalmon ma két gyógyszertár működik, és van gyógynövényes boltunk is.
Szeged – Alsóközponton az Apró család nevéhez fűződik a gyógyszertár létrehozása. Az első patikát az 1920-as években Apró Jenő alapította a mai Művelődési Ház elbontott épületrészében, amelyben később az OTP is működött. 1931-ban felépült az akkori Felszabadulás u. 24. számú ház és ide került át a gyógyszertár, amelyben Mészáros Imre és felesége Apró Borbála – Apró Jenő testvérhúga – voltak a gyógyszerészek és egyben tulajdonosok is. Szeged – Alsóközpont első patikája a “Páduai Szent Antal Gyógyszertár” nevet viselte. Mészáros Imre elhunyta után felesége vezette a gyógyszertárat az 1950-ben történt államosításig. Az államosítás után Mészáros Imrénét Ásotthalomra helyezték át, és Mórahalmon Dr. Keszthelyi Béla, Dr. Székács István, majd Bíró Tibor volt a gyógyszerész, amíg Mészáros Imréné 1957-ben vissza nem kerülhetett Mórahalomra. Rövid ideig dolgozhatott a maguk által alapított gyógyszertárban, mert hamarosan beteg lett és 1958-ban elhunyt. Leányuk Mészáros Magdolna iskolái elvégzése után ugyancsak a gyógyszertárban dolgozott nyugdíjba vonulásáig. Muskó Jenő 1958-ban vette át a gyógyszertár vezetését. Innen került át az 1973-ban felépült mai gyógyszertárba, ahol 1992-ig dolgozhatott. Betegsége és halála még aktív életkorban fosztotta meg hivatásától. Reá úgy emlékezik a lakosság, hogy mindig udvarias és szolgálatkész volt. Nem utasított és nem sértett meg soha senkit. Munkatársaival együtt kifogástalan jó közösségben, közmegelégedésre végezték munkájukat. Fia, Muskó Zsolt is a gyógyszerészi hivatást választotta.