Nem tudom, tudod-e, hogy milyen malma van ma Mórahalomnak? A Rozsmalom Kft. tulajdonában lévő gőzmalom a Röszkei úton van, a könyvtár mellett. De régebben volt még jó pár másik malom is, igaz, hogy csak szélmalmok. Miben más ez, és miért volt kényelmetlenebb a szélmalom?
Először is, a szélmalom csak akkor működik, ha van szél. Ezzel ellentétben, az ipari forradalom következtében megjelent és elterjedt gőzmalom működtetéséhez nem kellett más, mint szén. Egy zárójeles gondolat erejéig érdemes azt is megemlíteni, hogy a gőzmalmok elterjedése párhuzamban volt a vasútvonalak kiépítésével, hiszen a szenet így szállították. De ami még kényelmetlen volt az asszonyok számára, az az volt, hogy a szélmalmok egybe őröltek, a lisztben ott volt a korpa is, és ezt bizony kenyérsütés előtt szitálni kellett. Ezt nevezték „paraszt” őrlésnek. A gőzmalmok ezzel szemben már tiszta lisztet őröltek, sőt mi több, a magyar liszt világszinten kiemelkedő volt, erről tanúskodik, hogy az 1862-es londoni kiállításon első helyezést ért nyert el.
Kérdezhetnéd, hogy akkor miért őröltettek szélmalmokkal? A válaszom az, hogy nem volt más lehetőség. Ugyanis annak idején a 19. század végén s századfordulón csak Szegeden, Kiskundorozsmán, és Horgoson voltak gőzmalmok. Ezek messze voltak és sokszor hosszú várakozással járt az őröltetés, mert mindenki ezekbe a gőzmalmokba járt, és ráadásul egyszerre akarták megőröltetni az egész télire való lisztet. No, ezért fanyalodtak rá a szélmalmokra.
A múlt század végi feljegyzések szerint Mórahalmon és környékén nagyjából 10 szélmalom működött. Szécsy György az alábbiak szerint gyűjtötte össze a területen ismert malmokat: A tanasziföld déli csücskében volt a Dobó András-féle malom, a madarásztói iskola mellett a Sőregi, a horgos-ásotthalmi út mentén az Oltványi-féle, („Vörösmalomként” emlegették) a zsámboki soron a Zsámboki-féle, a Móradomb környékén a másik Dobó-féle. Ezt az 1920-as években bontották le. A közelében volt a Babarczi-féle malom, a királyhalmi iskola mellett a Wolford-féle.
Még az első világháború előtt, az 1900-as évek elején nyílt meg az alsóközponti gőzmalom, amelyről érdemes tudni, hogy – ugyan magántulajdonban, de – még ma is rendeltetése szerint működik Mórahalmon. Ugyanakkor a gőzmalom térnyerése egy fontos technikai váltást eredményezett, ami az jelentette, hogy a korábban elterjedt szélmalom jelentősége egyre inkább leértékelődött. Ez a folyamat ahhoz vezetett, hogy végső soron leáldozott a szélmalmok kora. A szélmalmok eltűnése visszafordíthatatlanná vált, előbb csak a vitorláikról szedték le a vásznat, majd egyre inkább elkezdtek megrogyni. Az épületek pedig szó szerint semmivé váltak, mivel egyrészről a vályogból készített falakat lebontották és újra felhasználták, mint építőanyagot, másrészről pedig az idő sem épp kedvezett a gondozatlan vályogépítményeknek.
Helytörténeti vonatkozásban fontos kitérni arra is, hogy az 1907-ben megnyílt alsóközponti gőzmalom a Gerle család tulajdonában állott. Építtetője Dr. Gerle Imre ügyvéd volt. Egyébként ekkor kezdte meg a működését a királyhalmi Wolford-féle gőzmalom is. Fontos előrelépés volt, hogy ezekben a malmokban már a vevői igények szerint történt az őrlés, ez azt is jelentette, hogy jobb minőségű lisztféléket tudtak előállítani.