Szövetkezeti Sportkör – Labdarúgás
A település korai sportéletében igen meghatározó szerepet töltött be az 1936-ban, 11 fő aktív tagságával létrehozott Kinizsi Sportegyesület, amelynek első elnöke Kazi Gáspár volt. A Sportegyesület kezdeti tevékenysége szorosan kapcsolódott a korabeli ifjúságnevelési irányvonalhoz, a leventeintézményhez és képzéshez, amelynek fő célja az volt, hogy a fiatalokat mihamarabb jó állóképességre neveljék. (A leventeintézmény az 1920-as évektől egészen a II. világháború kirobbanásáig fennálló szervezet volt. Létrehozásának oka az első világháborús vereség és a trianoni döntés következtében legyengített ország katonailag kiszolgáltatott, gyenge állapota volt. A leventeképzésben részt vevő 12-21 éves fiatalokat katonai és nemzeti,- patrióta szellemiségben nevelték, azért, hogyha Magyarországon újra háborús körülmények alakulnának ki, akkor legyen utánpótlása a hivatalos hadseregnek.) A leventeintézményről lásd az alábbi rövid, képekkel illusztrált leírást, amelyet a Szegedi Tudományegyetem könyvtárának honlapján olvashatunk:
Noha a nevezett egyesület több területen is biztosított sportolási lehetőséget, de ahhoz kétség sem férhet, hogy messze a labdarúgás volt a legnépszerűbb. Így például a kézi- és röplabda, de például a sakk, a tenisz és a kerékpár szerelmesei is megtalálták az egyesület berkein belül az általuk szeretett sport gyakorlásának lehetőségét. Ugyanakkor a fentebb részletezett leventeképzés szellemisége okán, a lövészet alapjaival is megismerkedtek az egyesületben sportolók. Erről tanúskodik, hogy egyes mérkőzéseken, akár 4-500 fős nézőközönség is tiszteletét tette, amely szám egy akkori kistelepülés vonatkozásában igencsak figyelemre méltó.
Történeti áttekintésünkkor mindenképpen meg kell említenünk az 1952-es évet, hiszen igen jelentőségteljes volt a mórahalmi sportéletben: Ebben az évben a focisták mellett, a sakkozok és a röplabdások is kiemelkedő teljesítményt nyújtottak. Fontos megemlíteni azt is, hogy a sport kifejezetten sokat tett a közösségi kapcsolatok fejlesztéséért is, név szerint pedig számos meghatározó személy munkásságát tisztelet illeti. Így például az 1950-es és ’60-as évekből Tandariné Fischer Manci nénit, avagy Tódor Viktor edzőt érdemes felidézni.
Azzal kapcsolatban pedig, hogy az ’50-es évek közepére mennyire népszerűvé vált a sport Mórahalmon, mi sem lehetne beszédesebb, mint az, hogy a településen megközelítőleg 100 ember sportolt. Szécsy György gyűjtésének köszönhetően a következő focistákat ismerjük név szerint a második világháború utáni csapatból: Bankó József, Bálint János, Beznóczki Péter, Berentés Béla, Bosnyák Ferenc, Gerle Lóránd, Kiss Balázs, Papdi István, Sebők György, Szörényi Ferenc, Szűcs Béla, Dosztig Ferenc.
Az egyesület több évtizedes tevékenysége során többször került hullámvölgybe, s ahogy ilyenkor az esetek túlnyomó többségében lenni szokott, finanszírozási problémák léptek fel. Az anyagi problémáknak jelei közé tartózott a vezetőségi lemondások és a játékosgondok is, ahogy például 1970-ben is történt. Ebben az évben (1980-ig) Börcsök József vette át az egyesület irányítását, akinek egyáltalán nem volt könnyű dolga. Visszaemlékezésében leírja, hogy feladatai közé tartozott „az elnökség megszervezése, az anyagi bázis megteremtése, ütőképes labdarúgócsapat kialakítása és az utánpótlás megszervezése” is. Sokrétű és nehéz feladatok voltak ezek, de kitartó és lelkiismeretes munkája beérett, hiszen pár év múltán már igen színvonalas és eredményes sportegyesületet tudott irányítani a kezei alatt. A focisták sikere kézzel foghatóvá vált, az élvonalba kerültek, amelyet nagyban elősegített, hogy Börcsök hivatásos edzőt tudott a focisták élére állítani, aki nem más, mint Zádori Gyula volt.
|
|
A sikerhez persze az is elengedhetetlen volt, hogy stabil és megbízható támogatói körrel rendelkezzen az egyesület, így fontos, hogy például a Takarékszövetkezetet és a Homokkultúra Szakszövetkezetet megemlítsük, akik széles körben nyújtottak támaszt a Kinizsi Sportegyesületnek. A Takarékszövetkezet 1975-től támogatta a sportkört, itt érdemes megemlíteni Ambrus Béla nevét is, aki a szövetkezet akkori vezetője volt, egyben nagy focirajongó is. Ehhez az időszakhoz köthető a Mikulás-kupa megalapítása, s a Utalás történt rá, hogy a focinak fontos a közösségi hatása is, ezt a hatás azonosíthatjuk az 1980-as évek derekán, amikor Dohány László kezdeményezésére megszületett a B közép szurkolói társaság. De nem feledkezhetünk el arról sem, hogy a sport szeretete olykor generációkon keresztül fennmaradt egy-egy család életében, gondoljunk például a Bubori, az Ótott Kovács, vagy éppen a Tandari családra.
Bubori Károly a Megyei Labdarugó Szövetség elnökségi tagja, a játékvezetői bizottság elnöke és ellenőre volt. Fia Róbert, már 9 évesen igazolt játékos, unokája Kartal szintén focizik. Az Ótott Kovács családban a focival szintén több évtizedes kötődés figyelhető meg, Zoltán ’78-tól a ’90-es évek végéig focizott, fia Dániel pedig kapusként kezdte pályafutását az ifiknél, majd a felnőtt csapatban is. Tandari Szilveszter 1967 és 1980 között támogatta a helyi sportkört, az adminisztrációs ügyektől kezdve az edzői feladatokig bezáróan ott segített, ahol csak tudott. Gyermeke Tandari Zoltán játékosként, majd az utánpótlás edzőjeként igyekezett hozzá járulni a mórahalmiak sikeréhez.
Közeledvén napjainkhoz, a ’90-es években megtörtént a sportpálya felújítása, amely folyamatban újfent kitapinthatjuk a közösségi összefogás erejét és szellemiségét. 1997-ben indultak el a munkálatok, amely az önkormányzat és egyes helyi vállalkozók együttműködésének eredményeképpen valósulhatott meg. Az új pálya átadása során mintegy 70 olyan személy kapott emlékoklevelet, akik az elmúlt időszakban meghatározó szerepet vállaltak a mórahalmi sportélet felvirágoztatásában és a közösségi élet megszervezésében. A megújult sportpályán híres személyekből összeállított – politikusok, színészek, újságírók stb. – csapatok mérték össze tudásukat 1998 szeptemberében, amely mérkőzés 2-2-es döntetlennel zárult. Az eseményről beszámolt a Délmagyarország napilap is. Révész Gábor, a sportegyesületnek 2013 óta elnöke a következő gondolatokkal érzékeltette a jó közösségnek a sportra gyakorolt hatását: „Szerettem volna olyan egyesületet csinálni, ahol a közösség egyfelé gondolkodik, a szertárostól a vezetőségig. Egy jó közösség 15-20%-kal jobb eredményre képes.”
A 2000-es évek elejétől már két hivatalos csapatot képes kiállítani a város, egyrészről a főcsapat a megye I. osztályban rúgja a bőrt, míg a vérfrissítésen átesett második csapat a harmadosztályban játszik. Az utánpótlást kinevelése szempontjából fontos lépés volt, hogy ekkor alakult meg a Kistérségi Focisuli Egyesület, illetve gondolván az idősebbekre is, az Öregfiúk csapata is meg lett alapítva. 2012-ben újabb állomást értek el a mórahalmi focisták, hiszen a NB III. osztályába jutottak fel. Ami bizonyos, hogy korosztálytól és szinttől függetlenül is, mára minden sportolni vágyót vár a Móradomb körúton felépített és a kor igényei szerint berendezett sportcsarnok és komplexum is.
Mórahalmi Tömegsport Egyesület
|
A csapatot 1989-ben – tehát közel három évtizede – alapította Tanács Zoltán mórahalmi lányokra építve. A csapat kezdetben kupákon, amatőr tornákon, sportrendezvényeken szerepelt, így például a ruzsai vagy szegedi sportnapokon is megfordultak. Bemutatkozó mérkőzésükre az egyházi Don Bosco kupán került sor, amelyet a szegedi Ady téren játszották. |
1996-ban Csongrád megyében már 12 kispályás női csapat rúgta a bőrt, így saját bajnokságot tudtak indítani, amelynek állandó résztvevője volt a mórahalmi csapat is. A legjobb eredményt 1999-ben sikerült elérni, ebben az évben állhatott fel a csapat a dobogó legfelső fokára. Az aranyérem mellé még további 6 bronzot is sikerült begyűjteniük a lányoknak az évek során. Az 1996-os fontos évszám a csapat életében, ekkor alapult meg ugyanis a Mórahalmi Tömegsport Egyesület (rövidítve: MTSE), amely már szervezett formában biztosította, ill. biztosítja a mai napig a rendszeres testedzés, versenyzés lehetőségét. Nem elhanyagolható, hogy az Egyesület létrejöttével elérhetővé váltak a civil szervezeteknek kiírt pályázatok, amelyek segítségével a csapat kiadásainak jelentős része fedezhető.
2007-re a Csongrád megyei kispályás női csapatok létszáma mindössze 3-ra csökkent, így ez volt az utolsó bajnoki szezon ebben a formában. Még szintén 2007-ben új kihívást keresett az MTSE, és a szomszédos Bács-Kiskun megyében szállt harcba az úgynevezett keresztpályás bajnokságban, ahol 7+1 játékossal álltak fel a csapatok. A bemutatkozás jól sikerült, már az első szezonban ezüstérmet akaszthattak a lányok a nyakukba. A következő 3 évben nem talált legyőzőre a csapat, 2008-ban, 2009-ben és 2010-ben is az MTSE szerepelt a tabella élén. 2011-ben „csak” a második helyen végzett a csapat, de mintha csak egy sorminta lenne, újabb 3 bajnoki év telt el úgy, hogy nem tudták leszorítani a dobogó legfelső fokáról a csongrád megyei lányokat. 2012-ben ráadásul MTSE játékos, Becsei Ibolya lett a gólkirálynő 35 rúgott góllal.
Mindig az első helyezettet szeretné mindenki legyőzni, ezért is kiemelkedő, hogy éveken keresztül meg tudta őrizni a csapat a nagyszerű eredményeit! 2013-2014-es szezonban újabb mérföldkőhöz ért az MTSE, hiszen az utánpótlás korú játékosoknak is lehetősége nyílt a versenyzésre, mégpedig a 19 éven aluliaknak (U19) kiírt csongrád megyei keresztpályás bajnokságban. A fiataloknak is kijutott az öröm, a 3. helyen debütálva zárták az évadot.
A 2014-2015-ös szezonnak a felnőttek továbbra is a Bács-Kiskun megyei keresztpályás bajnokságban vágnak neki, míg a fiatalabbak idén az U17-es korosztálynak kiírt sorozatban szerepelnek. Az Egyesület a hosszú távú működésére, életben tartására nagy hangsúlyt fektetve a 2014-2015-ös szezonban már az egészen kicsiknek (U7, U9, U11) is szervezett keretek között biztosít játéklehetőséget, bízva abban, hogy a mozgást, labdarúgást megszerettetve olyan „palántákat” nevel, akik felcseperedvén is az MTSE kötelékében maradnak. A versenyidőszakon túl sem unatkoznak az MTSE játékosai, rendszeresen részt vesznek meghívásos tornákon, mind szabadban, mind teremben, amelyek során szinten tartható az edzettségi állapot, valamint a sportbaráti kapcsolatok megerősítésére is szolgál.