Mórahalom fiatal település. A XIX. század második felében jött létre tanyaközpontként, önálló községgé 1950-ben vált, városi rangot pedig 1989-ben kapott. Az itt élő családok alapvetően mezőgazdasággal foglalkoztak, és a település mind a mai napig megőrizte tanyavilágát. De talán éppen a természetközeli életmód, és az állandó tenni-akarás terelte a turisztika felé, s hozta létre a gyógyfürdőt, majd a bivalyrezervátumot, s épített köré jelentős kulturális szolgáltatásrendszert.
A Homokháti Emlékház tárgyi gyűjteménye a helyi lakosok adományaiból állt össze. A bemutatott anyag sokszínű, mint ahogyan maga a város is az. Egyszerre van jelen benne múlt és régmúlt, a polgári és paraszti élet emlékei, és híven tükrözi azt a nyitottságot, amellyel a tősgyökeres családok befogadják a „gyütt-mönt” bevándorlókat, s nemcsak jelenükben olvadnak egybe mórahalmivá, hanem megosztják az emlékeiket is.
Az Emlékház tárgyi anyaga mesél az ünnep és hétköznapokról a 19. és 20. század fordulóján.
A szoba berendezése kapcsán a vallásos életről és a textilkultúráról tudhatunk meg többet, míg A konyha és környéke részben a hétköznapok használati tárgyaival, és munkaeszközeivel ismerkedhetünk meg.
Az Emlékház része a Babamúzeum is, amely Bárányné Vica néni felajánlásával került a Város tulajdonába, és közel 40 év gyűjtését mutatja be.
Az Emlékház nyitva tartása a Rétesház nyitva tartásához igazodik.
